Előre szeretném bocsátani, hogy a legnagyobb tisztelettel gondolok azokra az emberekre, akik hivatásuknak választják, hogy bajban levőkön segítsenek. Ugyanígy (vagy éppen ezért) elítélem azokat, akik ebben bármilyen módon akadályozzák őket.

 

Egyszer mégis előfordult velem is egy ilyen eset. Mindez egy kint felejtett index miatt. És bár igazából nem történt semmi (némi ijedtséget leszámítva), napokig rágódtam azon, hogy hol is történt a hiba.

Ennyi felvezetés után a lényegi történet:
Mintegy három éve történt, helyszín Budapest, a XVII. kerületi városközpont, közkedvelt nevén az „Elág”, mindez péntek esti csúcsban. Balra szándékoztam kanyarodni (a helyszínt ismerőknek: a piac felől Rákoskert felé), így a belső sávban vártam a zöld lámpát. Amikor megkaptam, akkor kb. egy-másfél autónyi hosszban becsorogtam a kereszteződésbe, a szemből egyenesen érkezőknek megadva az elsőbbséget.

Ekkor éktelen szirénázás kezdődött, nekem jobbról érkezett két tűzoltókocsi (a keresztúri első lépcsős készültség), elöl a nagy Mercedes (talán ezt hívják a tűzoltók 4000-esnek), szorosan mögötte a kisebbik (1000?). A három (2 egyenesen haladó és egy balra kanyarodó) sávot átlépve a menetiránnyal szemben előzték a tömött kocsisort, végig üvöltő szirénával. Le is fagyott a forgalom, egyszerűen nem lehetett nem észrevenni őket.

És akkor a kereszteződésben állva megláttam az első tűzoltókocsi balra villogó irányjelzőjét, és belém nyilallt, hogy az útjában állok! Ki tud kerülni, be tud kanyarodni mellettem, de ahhoz nagyon le kell lassítania. És érezhetően lassított is. Dugtam egy egyest, és balra kanyarodva átlőttem a kereszteződésen. Még büszke is voltam a remek helyzetfelismerésemre. Aztán felnéztem a tükörbe, és nem láttam mást, mint egy hatalmas Merci-csillagot!  Megijedtem, és nem értettem.

Nem tudom, a tűzoltók mekkorát fékeztek, hogy ne ütközzünk. Mindenesetre az autót lepadlóztam, ahogy belefért. Aztán kissé már leszakadva láttam, hogy a belső sávban maradnak, én kijöttem a külsőbe, lassítottam, és a szétváló úton a tűzoltók elhúztak Pécel felé.

Nagy szerencsém volt, kisautóban nem sok esélyem lett volna. És persze valakinek leégett volna a háza.

Ugyanakkor azt is tudom, hogy soha nem jöttem volna ki elé, ha nem villog az irányjelző. Sokat (tényleg sokat) gondolkodtam rajta, hogy a sofőr miért tette ki. Valószínűleg amikor a többsávnyi autót kerülte, akkor kitette, aztán úgy maradt. A vezetőnek a nagy forgalmú kereszteződéshez közeledve nem az index volt a legfontosabb. Valahol ezt meg is tudom érteni, a tűzoltók is szépen összeszedték, hogy mivel is jár a kékfényes vonulás

A múlt hónapban rendőrökkel történt nagyon hasonló eset , csak ott sajnos nem volt ilyen szerencsés a dolog kimenetele.

Tudom, hogy a mezei autósok sokszor feltartják a megkülönböztető jelzésű járműveket. Néha ez csak azért van, mert nem tudják, nem tudhatják hogy merre mennek, mit is szándékoznak csinálni. Bármilyen, feléjük adott jelzés (leginkább az index) segíti őket. És persze félre is vezetheti. Azt gondolom, a kék fényre jogosultaknak tanítani kellene azt is, hogyan jelezhetik szándékaikat.