Az alábbi kis történet esett meg velem pár napja.

Pesten, a Nagykőrösi úton haladtam a centrum irányába, amikor közeledve a Szentlőrinci úti felüljáróhoz láttam, hogy a balra kanyarodó sávból egy autó indexel jobbra álló helyzetben (nyílván azért, mert a balra kanyarodóknak piros volt, a sor végén állt és az én sávomból is rá tud menni az M5-ösre a városközpont irányába, a sávomnak pedig zöldje volt).Tempósan haladtam, de nem száguldottam (sebességhatár fölött, ez persze nem helyes), jó esélyem volt még a zöld elérésére és a kis távolság miatt nem számítottam rá, hogy kijön elém az illető.

Teljes nyugalommal lenyúltam a rádidóhoz, mire felnéztem csak annyit láttam, hogy nem túl gyorsan elémcsorog a bal sávból, úgyhogy gyors fék, kormánymozdulat és sikeresen becsúsztam a szürke Focus mellé. Ez azért volt lehetséges, mert ebben a kereszteződésben az egyenesen haladó sáv mellett van buszsáv is, ami kb. ott kezdődött, ahol megérkeztem az autó mellé és így volt helyem.

A történet itt válik érdekessé (eddig ugye semmi szokatlan :) ), mert a Focus mellém állt és sűrű hülyevagybazmeg szólamokkal kezdte a társalgást (folytatta azzal, hogy minek kell satuznom, meg egyébként is nem látom vagy hasonló), amire bepöccentem és türelmemet gyorsan elveszítve hasonló módon válaszoltam. Úgy érzem, hogy nekem volt igazam, bár mehettem volna lassabban, számíthattam volna rá, hogy kijön, illetve válaszolhattam volna anélkül is, hogy ugyanolyan szintre kerüljünk... 2-3 perc múlva folytattuk az utunkat egymás után, ugyanarra mentünk.

Az M5-ös kivezetőn elmentem a Focus mellett és lehajtottam a Wekerle-telelepre. A visszapillantóból láttam, hogy utánam jött, és pár perc múlva egy fekvőrendőrös résznél mellém állt, újra beszélgetésbe kezdett, de nagy meglepetésemre elmondta, hogy azért jött le utánam, mert elnézést akart kérni, ugyanis igazságtalan volt, ő pedig azt nem szereti. Ezután jó utat kívántam neki és mindenki ment a dolgára.

Az esettel kapcsolatban azt jegyezném meg, hogy legalább minden vitának így kéne végződnie az utakon, illetve a bocsánatkérést nagyon korrektnek tartom, jobban belegondolva én nem biztos, hogy ugyanezt megtettem volna. Egy jobb közelkedési kultúra kialakításához szerintem elengedhetetlen, hogy minden esetben önkritikát gyakoroljunk és vállaljuk, ha hibáztunk.