Régi olvasótok vagyok, de eddig még nem történt velem semmi olyan hazánk közútjain, amit mások már meg ne írtak volna. Eddig! De most betelt  a pohár.

Vasárnap déluán anyóséktól hazafelé jövett a 2/A főúton  történt az eset. Kényelmes kilencvenes tempóban gurultunk, kicsi családommal a fedélzeten Budapest irányába.  A 90 km/h sebességet az ezen az úton érvényben lévő sebességkorlátozás, családom biztonsága, a rend prémiunra éhes őrei valamint a remek időjárás indokolták. Jó hangulatban közeledtünk országunk székesfővárosa felé.

A tükörben láttam, hogy valaki a fény sebességét megközelítő tempóban egy almazöld Classis Astrában - Michael Schumachert is megszégyenítve - érkezik meg mögénk, és ahogy ez illik az ilyen úrvezetőknél - bocs amikor közelebb ért, akkor vettem észre, hogy úrhölgy az autóversenyző - akkurátusan rátapadt a s@ggemre. Ez azt jelenti, hogy scaning-es elektromikroszkóppal sem lehetett volna térközt kimutatni a két gépjármű között a hibahatáron belül.

Nem vagyok fékezgetős, se ködzárófény villogtatós sem egyébb büntető okító hajlamokkal megáldott sofőr, ezért felgyorsítottam, kb. 92 km/h sebességre, mert a fenekemre érzékeny vagyok. Kövezzetetek meg érte. Tapadt, mint a kiéheztetett pióca. Ebből egyértelművé vált számomra, hogy egy egyszerűbb két bittes  vezérlőegység modellt építettek a mögöttem haladó szgk. bal első ülésére, tehát szépen visszaálltam kilencvenre, közben biztos ami bizto,s jócskán megnöveltem az ellőtem haladó jármű és köztem lévő követési távolságot , elrebegtem néhány miatyánkot és könyörgést annak érdekében, hogy semmi váratlan dolog ne történjen előttem.

Közben tüzetesen szemügyre vettem az anusomat vizslató hölgyet. Szőke, válig érő haj, melynek alsó része a nyak felé hajlik, kifejezéstelen jellegtelen arc. Jobb egyben idősebb hölgy, de ami a legmegdöbbentőbb, hátsó ülésen két gyerekülés két kis kobakkal.  De nem is szaporítom tovább feleslegesen a szót, az anyuka? arca kezdett elborulni. Előzni nem tudott mert furcsa mód, bár vasárnap déluán volt, erős volt a kifelé jövő forgalom .  A  kagylós  töltőállomások előtt van egy  kétsávos szakasz ahol az előzési manővereket minden további nélkül kivitelezni lehet. Ettől a szakasztól mintegy 100 méternyire lehettünk amikor a mögöttem lévő anyuka? úgy döntött, hogy megkezdi az előzést. Eddig rendben is volna, csak az a bökkenő, hogy szemben érkezett egy nagy fekete, német gyártmányú gépjármű, nagyon gyorsan jött és nagyon közel volt. Én lesatuztam, sebességünk a másodperc tört része allatt valahol 50 km/h-ra csökkent ,az Astra már húzta is rám a kormányt. Halálközeli élmény! A három autó lökhárítója - értsétek úgy ahogy leírom- majdnem összeért. A kislányom rémülten kapaszkodott az ülésébe, a feleségem falfehéren ült mellettem, én majd besz@rtam. Nem mentem utána nem villogtam nem dudáltam, ez nem én vagyok, de legszívesebben addig ütögettem volna a hibbant fejét a motorháztetejébe amíg mindkettő plasztikai beavatkozásra nem szorul, és azért csak addig mert úgy láttam, hogy anyuka? és nem szeretném, hogy a gyermekei árván nőjenek fel.

Hova a retkes himvesszőbe sietett , hogy kockára kellett tennie a saját, a gyerekei és még jópár ártatlan ember életét? És igen ,nem tudott továbbmenni, mert előttünk folyamatos volt a sor. Vasárnap lévén mindenki hazafelé igyekezett.

Egy ilyen eset már történt földi pályafutásom alatt, csak akkor én voltam a szemben érkező, a tömeggyilkos jelölt pedig záróvonalon előzött kanyarban bukkanóban, és a változatosság kedvéért az is egy almazöld Astra volt csak nem Classic, hanem egy régi. Hát ez az az eset ami annyira fölkavart, hogy íráskényszerem támadt tőle. Bocs, ha hosszúra sikerült.