Épp olvastam az indexen egy hírt , amiről eszembe jutott, hogy én is járhattam volna már így, vascső helyett egy hat méteres palló nézett be majdnem a szélvédőmön.

 Az előttem haladó platós kisteherautó söfőrje azt gondolta, hogy elég, ha nekitámasztja az utastér dobozának. Egyszer csak huss, felrepült. Szerencsés csillagzat alatt születhettem, mert megpördült a levegőben, ami elég időt adott arra, hogy megvárjam amíg elmegy mellettem egy szembejövő autó és áttereljem a sajátomat a másik sávba. A palló pont mellettünk csattant az aszfalton. A kisteherautó sofőrje észre sem vette az esetet, nekem meg szükségem volt pár percre, míg felocsudtam, aztán ledudáltam és elküldtem a melegebb francba.

Mindjárt beugrott egy másik érdekesség is: az elmúlt fél évben nagyobb összegeket fizettem ki az építőipar különböző képviselőinek, hogy javítsak a családom életkörülményein, ami persze nem tartozik ide szorosan. Az építkezés során nagy mennyiségű sitt keletkezett, amit konténerben hordtak el. Kettőt láttam amikor elvitték, hát egyik után se mentem volna szívesen autóval. Amikor szóvá tettem, hogy nem sok-e ez a cucc egy konténerben, a kivitelezőtől azt a választ kaptam, hogy tele kell rakni jól, mert húszezer egy kanyar.

Elvittek összesen hatot, ha nem púpozzák meg annyira, akkor lett volna nyolc. Az negyvenezer forint, ami kevesebb, mint a teljes építési költség öt ezreléke. Talán nem tiltakoztam volna, ha a kivitelező rám hárítja, mondván több sitt keletkezett, mint amivel számolt, bár engem valószínűleg elküldenének a megrendelőim a francba, ha egy egymilliós megrendeléshez hozzá akarnék csapni 5000 Ft előre nem látott költséget.

És közben eszembe jutott a harmadik kedvencem, amikor a lomis cigányok megpakolják a Ladát meg az utánfutót jó nehéz bútorokkal, biciklivázzal, hűtőszekrénnyel, és konkrétan a legolcsóbb, legvékonyabb műanyagspárgával 'rögzítik' az árut. Na utánuk se megyek szívesen.

Jó utat mindenkinek!