MiszterMuhaha kifejezetten szereti a tisztaságot, ezért amikor meglátta, hogy valaki kidob valamit az autójából, az számítson rá, hogy rövid időn belül vissza is kapja. Jelen esetben ez csak egy összegyűrt illatosító volt, tény, hogy egy lópatkóval sokkal izgalmasabb lett volna és egyből véget vetettünk volna a szerencsehozós babonának is.

Egyik nap egy logisztikai központból hajtottam ki a Székely Elek utcára. Miközben békésen gurultam, azt látom, hogy az előttem haladó autó ablakán huss, valami kiröppen: a sofőrt zavarta a cigisdobozának a celofánja. A kocsiban meg rendnek kell lennie, tehát ablakon ki a szeméttel. Elkezdett zöldülni a fejem, igen paraszt dolognak tartom, ha valaki ezt a módját választja a takarításnak.

De az is előfordulhat, hogy a huzat vitte ki, nem idegesítettem magam. Fél perc sem telt el, mikor újabb, most már termetes galacsin hagyta el a Wagon R+ ablakát. Ettől viszont piszok ideges lettem. Mivel kereszteződés előtt adta elő az ember, ahol meg is kellett állnia, én mögötte álltam meg, visszasiettem a szemetéért (ami egy összegyűrt illatosító volt), megfogtam, és avval a szándékkal futottam vissza a kocsijához, hogy a nyitott ablakon bedobom a kocsijába. Egy apró hiba csúszott a számításomba: lasan elindult előre, így amikor eldobtam a galacsint, az bizony tiszta erőből pofán vágta az illetőt.

Emberünk kantáros melósnadrágjában csak makogott valamit meglepetésében, én mondtam neki, hogy nem dobáljuk az utcára a szemetet, aztán ennyiben maradtunk. Felettébb bosszant, hogy az ilyen emberek azért dobálnak minden szart az utcára, hogy a kocsijukban rend és tisztaság legyen (ez a Suzuki is láthatóan tiszta és ápolt volt), de arra tesznek nagyívben, hogy miattuk (is) néz ki úgy az egész város, mintha egy szeméttelep tartalmát felkapta volna egy tornádó, és egyenletesen szétszórta volna Budapest felett.

Azonban ez a történet eddig nem ért volna annyit, hogy billentyűzetre vessem magam, a csoda ezután jött! Másnap ismét dolgom volt a logisztikai központban. Megyek vissza a kocsimhoz, áll mellette egy ember, méregeti a kocsit, közben kezében egy cirokseprűvel és lapáttal takarítja az udvart. Mellé érek, rámnéz. Fejét elfordítva, kérdőn megszólít:

-Te dobtál meg tegnap egy papírral?

 Asztabüdösmindenit, ez tényleg az az ürge, ott virít a szájában a vasfoga...

-Bizony, én voltam az, de nem papírral, hanem a te saját szemeteddel dobtalak meg, amit előtte hanyagul az utcára dobtál!

-Mit képzelsz, szerencséd, hogy siettem, mert különben leverem a szemüveged! (Ez egyébként visszatérő motívum,utcai szájkaratéban voltam én már teszemüvegesgeci is...)

-Meg lehet próbálni. (Két fejjel, és ötven kilóval vagyok több és kb. 20 évvel kevesebb...) Egyébként meg miért kell a szemetet az utcára dobni?

És itt jött az, amitől lefagyott a rendszerem, azonnali ujraindítás kellett, pillanatokig köpni nyelni nem tudtam:

-Nem tetszett az illatosító szaga, ezért kidobtam, és akkó mivan, he?!

Közben folyamatosan söprögetett, szedte össze a szemetet a földről...

-Az van öreg, hogy paraszt dolog, ráadásul te azzal keresed a pénzt, hogy szemetet söpörsz, és pont te dobálod ki a mocskodat az ablakon?

-Kidobtam, és akkó mivan? Leverem a szemüveged bunkó paraszt.

Én itt kész voltam, a vicc kedvéért megemlítettem, hogy vele meg előfordulhat, hogy több fém lesz a fogsorában, mint a Suzukijában ha így folytatja, és ennyiben maradtunk. Frissiben felhívtam a barátnőmet, hogy ezt aztán nem fogja elhinni. És tényleg nem hitte el, meg volt győződve, hogy csak kitaláltam, ilyen nem történhet meg... Pedig de!!!