Lyukrafutó puhatestűként egy kerékpárral próbált elrettentőbb lenni a száguldozó és gyalogosátkelőhelyet semmibe vevő autósok számára, de ha több a sáv, nagyobb a forgalom, akkor a sofőrök természetesnek veszik, hogy ott nem is lehet zebra, hisz szinte lehetetlenség lenne átkelni. Azért volna, aki mégis megpróbálná, ha hagynák neki.

Történt egyszer, hogy a minap eldöntöttem kipróbálom milyen biciklivel közlekedni a munkahelyemre. Mivel a város (Budapest) két egymástól elég távol eső pontjáról beszélünk, így kissé tartottam tőle, hogy hosszadalmas, unalmas és/vagy veszélyes lesz. Nos, szűk 1 óra alatt megvalósítható a dolog, 90%-ban bicikli úton (itt egy kicsit unalmas) és néha lekényszerülök az autók közé, vagy zebrán kell áthaladnom (itt viszont elég izgalmas).

Az M1-M7 bevezetőjén a Petőfi-laktanya felől érkezve, ahol a Nagyszőllősi utca is becsatlakozik, van egy lámpa nélküli..nos nevezzük gyalogátkelőnek. Odafelé reggel a 4-5. autós már lassított, a forgalom nem volt nagy így elég gyorsan átértem. Hazafelé nem ez volt a helyzet. Egészen konkrétan vártam kb 10 autót, aztán letettem az a bicaj első kerekét a zebrára, újabb pár autó és mellé léptem, ekkor a canga fele már az úton volt velem együtt. Még mindig semmi reakció az autósok részéről, közlekednek tovább mintha egy útszűkületbe jutottak volna, csak lassítani felejtenek el hozzá.

Ekkor ledöccent a hátsó kerék is és a kerékpár teljes terjedelmével a zebrára került, a felfestés kellős közepére. Nos, a következő pár autós lassítással és kikerüléssel próbálkozott. Ekkor eldurrant az agyam és elkezdtem áttolni, végre valaki megkönyörült rajtam a hozzám közelebb eső sávban és átengedett, áthaladtam, de még nem értem át a túloldalra amikor egy taxis már dudált.

Hagyjuk most a szájkarate részeket, csak gondoljunk bele hogy mennyi hírt hallottunk zebrán elütött emberekről. Én magam a mindenféle nulltolerancia és objektív felelősség nagy ellenzője vagyok (főleg utóbbié), mert ahelyett hogy olyan megoldást keresnének amivel a forgalmat gyorsítani lehet, inkább az autósokat (meg mindenki mást is) szadizzák még jobban, hiszen ez az egyszerűbb. Nem kell gondolkozni és főleg nem kerül annyi pénzbe.

Hogy külföldön mi és hogyan működik, azt hagyjuk szerintem. Mindenre és az ellenkezőjére is van példa. Hiszem, hogy szinte minden megoldás működhet, ha azt jól csinálják. Idehaza jól csinálni felejtik el az átvett külföldi példákat. A lényeg a lényeg: tegnap elgondolkoztam azért, mennyire nem szeretnék én az az ember lenni, aki elgázol valakit a zebrán, vagy máshol. Akár figyelmetlenség, akár agresszív vezetési stílus, akár rosszul megválasztott sebesség miatt. Ebben az egyben (ha innen közelítik meg a kérdést) igenis igazuk van. Belegondolni, hogy részegen ülök megbilincselve egy őrszobán, várva a vérvétel eredményét és hogy vallomást tegyek. Aztán látni minden elhaladó ábrázatán a megvetést és dühöt, amiért ittasan okoztam balesetet, gázoltam és én most itt vagyok megúsztam karcolásokkal, a másikat meg a mentő vitte el. Ezt biztos nem akarom.

Egyszóval próbáljunk kissé jobb hangulatban közlekedni, és elkerülni, hogy mi legyünk azok, akik (már ha van lelkiismeretünk) életük hátralevő részét egy tolókocsis ismeretlenre való emlékezéssel töltik el.

Ja, mielőtt kisiklik a poszt: a bringát toltam a zebrán, nem tekertem. Most, hogy kihúztam pár folyton kötözködő alak méregfogát, már megnyugodva búcsúzom.