Kezdek éhes lenni, nem csak azért mert lassan közeleg az ebédidő, meg mert fagyit emlegetünk a címben, de még a lenti levelet is Lecsó írta nekünk, nekem meg mindjárt kifolyik a nyál a számból.

A következő sztori roppant vicces lesz, és talán tanulságos is. Szóval a szituáció a következő:
Múlt héten kedden Nagykőrösről tartottam Kecskemét felé egy céges Toyota Hiace kisbusszal. A kocsiról tudni kell hogy zöld színű, iszonyat leharcolt és mindenhol sáros. Még a tetején isJ Hat melós kollegát vittem vissza Kecskemétre. Ők rázógépen dolgoznak, és nem kisdarab emberek. A kocsiról még annyit hogy zárt, oldalsó ablakok nincsenek.

Szóval haladunk békésen 60-70el, ugye nem kell sietni az út is elég ratyi. Nem sokkal Katonatelep előtt utolér minket egy X5ös. Teljesen rámjön hátulról dudál, villog, integet. Én nem bírtam sehová lehúzódni, ő meg nem bírt előzni, mert szemből is nagy volt a forgalom.

Aki jár ezen az útszakaszon, az tudja hogy nem kicsi a forgalom. Szóval jön utánam de, folyamatosan a fent említetteket gyakorolja. Katonatelepnél van egy zebrás lámpa, ahol pirosat kaptunk. Emberünknek a BMWben sem kellett több kiugrik a kocsiból és elindul felénk, közben kiabál és káromkodik.

Amikor a Toyota mellé ér elkezdi ütni a kocsi oldalát.(én ekkor már kezdtem vigyorogni), rávert vagy kettőt-hármat az oldalára és halad a vezető ablak felé. Ekkor történt a meglepi: embereim elhúzták a tolóajtót, hogy megnézik ki a franc dübörög a kocsi oldalán meg káromkodik. Na ekkor kellett volna látni a BMWs csókát, aki egyébként az a tipikus kopasz állat volt. Csóka lemerevedett, csak nézett be a Toyotába. Utasaim nem szóltak neki, ők alapvetően jámbor, békés emberek, vagy egyszerűen csak nem volt kedvük megbicskázni. A lényeg az hogy a csóka szépen befogta a száját, visszament a kocsijához, beült és szépen –követési távolságot betartva – jött utánunk addig, amíg meg nem tudott előzni minket.

És véletlenül se felejtsétek el, szombaton autózz! találkozó, live from Gánt!