Avagy levonhatjuk a következtetést, hogy aki teamécses fényénél poroszkál az úton, annak valószínűleg belül is hasonló, kialvófélben lévő lángocska pislákolhat a fejében. Andrew is mea culpa-zik egy sort, de mindezt csak azért teszi, hogy mi többiek okuljunk az esetből. Szombaton együtt is okulhatunk élőben Gánton, gyertek! Ma 16:00 és 17:00 között pedig hallgassátok a Radio Q FM 99.5-öt, vagy online itt, mert abban leszünk benne meginterjúztatva.

Autós sztori, mi más, az se baj, ha egy a sok közül, de tanulságos. Én is hülye voltam, de megtaláltam azt, aki ezt kihozza belőlem.

Íme: Veszprémből Felsőörsre autóztam a minap, kellems este volt, kihalt utak, sötétség, ami ilyenkor szokás. Autóm egy szakadtnak tűnő, ám belül kicsit izmosabb Favorit - nem röhögni - komoly futóművel, fél A-s motorral, szóval megy a kicsike rendesen. Óvatos duhajként közlekedek, csak az elképedt arcokat szeretem nézegetni, amikor ellépek a zöldnél :)

Ezen az estén is csorgok 90 körül kedvesemhez, ablak lehúz, álmodozás a megérkezésről, stb. A füredi úrtól lekanyarodva sikeresen be is értem egy böszme nagy, nem túl fiatal BMW-t, ami 70 körül kóborolt, reflektor nélkül, nem is tudom, hogy látott előre a kanyargós részen. Előzni nem tudtam, de bennem volt, hogy nemsokára lesz egy hosszú egyenes, ott majd lehagyom, el van kapálva. Az közben folyton idegesített, hogy mi a rákért nem kapcsol refit? Semmit sem lehetett látni abban a gyertyafényben, amit produkált.

Eljött az egyenes, meg gondoltam, az én időm is, vissza 3., padló, már 100-nál is vagyok, 4-est dugok, 110.. 120.. jön az 5... És nem látom a tükörben! Kilesek balra, hát ez a barom, nem elkezdte tolni neki? Ott jött folyamatosan a hátsó sarkamnál, visszahúzódni nem tudtam, elvenni meg dacból és idegből sem akartam, az ilyen ostobákra allergiás vagyok. Olyan 140 körül megint hátranéztem, akkor már láttam, hogy biz beférek elé, és visszamentem a sávomba. Éktelen villogás lett a válasz - ekkor már volt refije a parasztnak - én közben távolodtam - persze csak lassan - anyáztam, közben a kocsit is símogattam, hogy mennyire jól megy a drága - 150 felett már! És előre fostam, mi lesz a falutáblánál, mert egyből le kell kanyarodjak, ahogy beérek, pláne, hogy az út is görbül, ez a majom meg benne van a seggemben, mint egy kanos ufó. Nem volt mese, előbb csak rápöccentettem a pedálra, hogy felvillanjon a piros, majd pár pillanattal később lassultam rendesen, mert kellett. A tükörbe nézve láttam, hogy nagyon de nagyon hirtelen lemaradt, közben kacsázott az úton, gondolom, próbálta otttartani. Áldott jó futóművek.. Simán lekanyarodok, ez meg éktelenül dudál, egyezményes jelek az ablakon kimutatva könyékig, de közben robog tovább.

Akkor rájöttem, hogy mekkora barom voltam, hogy hagytam magam felhúzni, de sosem értettem az ilyen ember (?) mentalitását, parasztságát. Persze pár nap múlva megint fogtam egy ilyen idiótát, de őt hagytam, had menjen... ennyit nem ér, hogy szétzúzzam magam. Okuljatok!