Gyalogosan közlekedni gyakorlatilag életveszélyes. Még érzékenyebben érinti ez azokat, akik mindezt babakocsit tolva teszik, vagy próbálják tenni, ahogy Gyula is.

Az "úriember", akiről írnék, szintén későn lett kezdő apa, mint én. Én egy kissé érzékenyebben reagálok olyan dolgokra, amikor veszélyben érzem 9 hónapos kislányom a mindennapos sétája során. Azt már megszoktam, hogy lassítás nélkül zúznak el kb 20-30 centire a hátam mögött az autósok a párhuzamos közlekedésre alkalmas utakon, miközben autóstársuk átengedett. Az sem ritka, hogy néhány 17-18 éves frissjogsis hülyegyerek a megálló kocsisort kikerülve veszi célba az általam, vagy feleségem által tolt babakocsit. Volt mostanában elég baleset, és vannak, amiknek a híre el sem jut hozzánk.

A történet úgy teljes, ha megosztom azt az egy hónappal ezelőtti, akkor örömteli eseményt, aminek kulcsfigurája szintén főhősünk lesz. Hazafelé tartva kisvárosunk kórházának főbejárata előtti keskeny utcán kell mindennap elhaladnom. Aznap valami miatt óriási dugó alakult ki az amúgy forgalmas részen. Főhősünk vihette haza a kórházból újszülöttjét, természetesen a 20m-re levő parkolót nem vette igénybe, hanem nagyvonalúan megállt az út közepén, és gondos apa módjára bekötötte a babát a helyére a babahordozóban. Aki "épített" már be ilyen babahordót, az tudja, hogy ez gyakorlottan is legalább 2-3 perc, gyakorlat nélkül akár 5 perc is lehet. Senki nem dudált, nem kiabált, megértően fogadtuk a szitut. A hab a tortán, hogy az "úr" egy (Citroen-Hyundai-Nissan-Gagyi) márkakereskedés logojával díszített Nissan Note-tal tette mindezt, sokan ismerjük látásból, hiszen régóta dolgozik Nissan értékesítőként.

Ami viszont 06.28-án történt, arra nem lehet semmi mentség. Kislányomat újra sétálni vittük, több négysávos útat kereszteztünk, enyhe, mondhatni semmilyen volt a forgalom, mégis mindenhol voltak, akik átengedtek minket, egy kis mosolyt csempészve az életünkbe. Hazafelé tartva megintcsak egy forgalmasabb gyalogátkelőt kellett igénybe vennünk, ahol egy fiatal hölgy (balról) megállt, és intett, mehetünk. Jobbról elég messze volt a Nissan Note, amin messziről le lehetett olvasni márkakereskedés reklámját, viszonylag alacsony tempóban jött. Elindultunk, bízva abban, hogy a Nissan is megáll, de ami ezután történt, az még a Balkánon is elfogadhatatlan lenne: Nissan gyorsít, balra húz, mi megállunk, autó még jobban balra húz, majd kb 10 cm-re a babakocsi kereke előtt el, kb 60-70-nel, miközben a körforgalom nincs 15 m-re a zebrától!

Ahogy láttam mi történik, önkéntelenül is rászóltam: "Ritka nagy paraszt vagy, komám!". Miután felértünk a járdára, akkor láttam, hogy megállt a körforgalom közepén, majd szerintem gondolkodni kezdett, vajon miért is szóltam rá, hiszen mindennap így közlekedik, mint mindenki más. Tett egy kört a körforgalomban, majd kiszólt, válaszra sem várva: "Te meg egy nagy sztár vagy!" Ezután beletaposott a gázba és el. Ha megállt volna, kiszállva és úgy mondja, akkor azt mondom, van vér a pucájában. De mit várhattam volna tőle? Amikor a körforgalomban állt, és gondolkodott, mit is mondjon, elég sok idő eltelt ahhoz képest, hogy semmi frappánsabb nem jutott eszébe.

Ami elszomorít, az az, hogy az 1 hónapos gyerek ott volt mögötte, és mégis így vezet. Gondolkodtam, hogy tényleg ilyen buta? Céglogós autóval vigéckedik, játsza a menőt, okoz balesetveszélyes helyzeteket, negatív reklámját kelti munkahelyének. Gondolkodtam, hogyan is tudassam vele, miért szóltam rá: menjek be a kereskedésbe? Nem szeretek jeleneteket rendezni. Jelentsem fel? Nem az én világom. Úgy döntöttem, inkább megírom nektek, hátha van olyan ismerőse, aki elmondja neki, mekkora prosztó használja a céglogós Note-ot. Én is hibáztam. Igen, elismerem. Nem kellett volna első felháborodásomat szavakba önteni. Viszont valaki árulja már el nekem, mit akart mondani a sztár szóval. Mielőtt bárki megkérdezi, igen, van autóm, és átengedem a gyalogost két okból: 1. Kondorosi 2. nekem is jól esne.