Ritka pillanat, ami most Attila jóvoltából megadatott ismét, önmarcangoló vallomás következik ugyanis. Kíváncsi leszek, hogy vállveregetésből, vagy beszólásból lesz több az olvasói reakciók között.

Most olyasmi jön ami nem nagyon szokott. Én voltam a hunyó. Nem kicsit. A Flór Ferenc Kórháztól jöttem ki két gyerekkel a hátsó ülésen, a Decathlonba mentünk volna és vélhetően afeletti örömömben, hogy három óra vizsgálat után bebizonyosodott, hogy a fiam szeme világa épségben marad, egyszerűen nem vettem észre a jobbról közeledő piros Fordot.

(Kitakarta a jobb A oszlop, tudok erről a hibájáról az autómnak (törésteszt eredmény a tervezéskor mindenek előtt), egyszerűen elfelejtettem a szokásos "előre hátra hajolok a holttér belátásáért" mutatványt). Satu, ABS kopogás, kormány balra, padkára fel (BAMM), megáll. Elbasztam, nem kicsit. A Ford, mintha mi sem történt volna haladt tovább.

Infóképpen : Kötelező segítségnyújtás elmulasztása. Mert nekem senki ne mondja, hogy a tükörből felmérte, hogy senki nem sérült meg.
 
Utolértem (vélhetően visszalassított a megengedettre), ő belsőben, én külsőben a kétsávos körforgalomnál, ahogy lassítok, tükörből látom beáll mögém és megáll. Nem mentem tovább, legyünk túl rajta, lássuk mit is szeretne. Kocsiból kiszáll, az utas is (apja lehetett), és mivel le voltak húzva az ablakok egyszerre beszél mindkettő kétoldalról.

Apukát hamar lehalkítottam, mondván "Nem ön vezetett, a sofőrrel megbeszélem rendben ?". Hatott. Sofőrnek annyit mondtam, és nem többet, lévén még remegett a hangom az iménti eset kapcsán a véremben keringő adrenalintól;
"Egyetlen dolgot kérek, ha legközelebb egy olyan balfasszal találkozik mint én legalább fordítsa el a kormányt jobbra tíz fokkal."
Válasz; "Fordítottam, mert én már kétszer törtem így az autóm."
 
Mit is mondhattam volna... körülnéz, egyes, elhajt.
 
1. Balfasz voltam, rohadtul benéztem, ha törjük a vasat mindent elismertem volna (hogy nem törtük ahhoz csak nekem volt közöm) Meglett volna az első (!) sajáthibás balesetem.
2. Ha nem én vagyok a vétkes egy balesetnél, akkor is(!) kötelező a segítségnyújtás, meggyőződni róla történt e személyi sérülés.
3. Később megkérdeztem a lányom, szerinte egyértelműen elismertem a felelősségem. (Simán beszól ha hülye vagyok, most is hiszek neki.)
4. Ismerjük azt a fajtát aki ha jön szembe és látja, hogy elnézted az előzést nem fékez, nem húzódik le, hanem rálép a gázra mert te vagy a vétkes. Hogy ő is belehal...
 
Az csak hab volt a tortán mikor apuka a körforgalomnál állva a gyerekeket kérte rajtam számon, de akkor ez nem jutott eszébe - történt e bajuk - mikor felszántottam a vassal az út menti pázsitot.
 
Ennyi voltam erre a hétre. Igyekszem a saját balfaszságomból is tanulni, megosztani veletek, remélem itt másnak is sikerül.