Igazán örömteli és ritka amikor negatív sztereotípiákat megcáfoló leveleket kapunk. Ilyen Roncsi sztorija is. Lehet szidni vagy dícsérni egy szervezet tagjait, de ne felejtsük el, hogy elsősorban emberek vagyunk.

Az én sztorim nem igazán illeszkedik a blog fősodrába, ámde olvasva a "Hivatalos személy elleni emberölési kísérlet" cikk hozzászólásait, főleg azokét, akik úgy gondolják, minden rendőr szemétláda bunkó, szeretném megosztani velük történetemet.

A dolog elég friss, 2008. 07.07-én történ nem messze a Balaton partjától, Tapolcán, este negyed és fél tíz között. Épp Badacsony mellett nyaraltunk, amikor is a szomszédasszonyunk estére elég rosszul lett, már délután fájlalta veséjét-hátát-derekát. Ötgyermekes családanya, tökjó fej, de szegény este nyolc körül már annyira nem bírta magát, hogy a két nagyobbik lánya jött át hozzánk, hogy hívjunk segítséget, mert "anya fekszik az ágyban, hányt és sír a fájdalomtól". Átfutottunk, hogy mit tudunk segíteni, lényeg a lényeg, ügyeletest kihívtuk, kijött, megvizsgálta, injekció, gyógyszerek felírva.

Doki bácsi mondta, hogy legközelebbi ügyletes patika Tapolcán vagy a kórháznál, vagy ott ki van táblázva, melyik másik az ügyeletes.(De max este 10-ig van nyitva!) Én recepteket és saját magamat be a kocsiba, hajtás Tapolcára. Nincs helyismeretem, de a kórházat útbaigazítás után megtaláltam. Persze nem ott volt az ügyeletes patika, hanem a Piacnál. A sötét utcán három sráctól megkérdeztem, az merre van, megmutatták, tűz! Csak azt figyeltem, hogy ki van téve a tábla nyíllal: Patika erre. Úgy befordultam, mint a szél! Erre az utcácska másik végén pont velem szembe kanyarodik egy nagy fehér furgonszerű (töksötét volt, mint említettem), és hirtelen minden villogóját benyomta. Persze rendőrség.

Kiderült, hogy nagy izgalmamban és sietségemben az egyirányú tilos végén kíséreltem meg a patika elérését. A szerv, látva a recepteket és hallva a sztorit eszement szabadkozásba kezdett, majdnem jobban szégyellte magát mint én, de rendőrtiszti főiskolások voltak vele és azt mondta, így meg kell értenem, hogy nem engedhet el. Ha egyedül lenne, azt mondaná, fussak gyorsan. A lehető legkisebb tételt adta: 3.000 magyar pénzt. És a végén még mondta, hogy most ne siessek, ne köszönjek semmit és balesetmentes közlekedést kívánt. Mindenki gondoljon azt, amit akar. További szép napot mindenkinek.