Ma délelőtti levelünkkel a ma nyaralni indulók számára fogunk igazán jó hangulatot teremteni és felkészíteni őket az M7-es péntek esti állapotára. A történet beküldője már a neve miatt is szimpatikus, mert nemcsak hogy Olivér, de mellé még van egy olyan vezetékneve, ami megegyezik az egyik kedvenc fehérborom nevével. Azt hiszem, este, mikor már biztos nem kell autóba ülnöm, rendeznem kellene egy jó kis borozgatást, ha már olyan szerencsém nincsen, hogy a Balatonnál töltsem el a hétvégét...

A kötelező körök helyett (igen, olvasom a blogot, néha kommentelek is, mindenki bunkó, kivéve én stb.) egyenesen a szarva közé ;-)

Péntek este, nyolc óra, M7-es Balcsi felé,tömött két sáv vánszorog ötvennel, hatvannal, időnként teljesen megállva, egész sor vészvillogóval, majd megint beindulva csorgás tovább. Emberek többé-kevésbé tehetetlenül sodródva az árral, ki nagyobb követési távolságot tartva (akár 5-6-7 autónyit is), ki közelebb (mintegy "rendesen" közlekedve)

Nagy jelentősége nincs, hiszen a rendszeres befékezéseknél mindenki szépen felsorokozik közvetlen egymás mögé, mint a nagykörúti dugóban. Még a kevés szám, de azért előforduló kamiont, teherautót sem érdemes különösképpen megelőzni, mert EZT a tempót ők is könnyedén hozzák (persze, elindulásnál kicsit lomhábbak, de, mint már mondtam, úgyis jön a menetrend szerinti befékezés, illetve felgyorsulva az utazó sebességre könnyedé felzárkóznak.

Persze, azért akad egy-két lelkes szlalomozó, aki "kihasználva" a nagyobb követési távolságokat tartókat egyik sávból a másikba akár három autóval is előrébb jutnak, mint, ahol voltak. De valahogy még ezek is olyan meggyőződés nélküliek, inkább csak mintha ébren akarnák magukat tartani a szürkület kezdetekor a várhatóan hosszúra nyúló balatoni úton.
Szóval, a hangulat szinte idilli...már azon kívül, hogy nyilván nem felemelő dolog Érdnél rádöbbenni, hogy itt bizony nincs baleset, amin túljussuk, és aztán lehet a lovak közé csapni, itt bizony ennyi autó van, és Siófokig (vagy Aligáig) ebben a tempóba fogunk autózni.

Mögöttünk nagy lyuk éppen, mikor erős tempóban feltűnik két fényszóró, egészén rá a seggünkre. Egy idősebb fehér Opel Astra Classic kombi, fiatalabb srác a kormánynál. Tol le. Mi a külsőben (jobb oldali), de a belsőben mellettünk, kicsit lemaradva egy másik autó, így nyilván feltartóztatva érzi magát, és szeretné magát újabb flikk-flakkal egy autónyit előrébb hámozni. A dolog annál viccesebb, mivel az út emelkedik éppen, és jól látszik, hogy úgy tíz autónyival előrébb tőlünk már ismét vészvillogóval áll meg a sor.Természetesen hülyékkel nem veszekszünk (nincs is rá szükségünk, hogy megmutassuk, a mi autónk jobb, mint az övé, ez rá van írva márkában, motor térfogatban), de azért nem gyorsítunk be (előttünk a vészvillogó sor) illetve nem is produkálunk vészfékezést ideje korán, hogy ki tudjon minket kerülni, majd beérve a sort, ő fékezzen előttünk.

Kispajtás ekkor jobbra kidugja az orrát, jól láthatóan kacérkodik a gondolattal, hogy akkor ő most a leállósávon küzdi magát előre. Persze, nem egy Hummer, se nem régi BMW, ahol alapkövetelmény, hogy a sofőr ilyentől pszichésen ne érezze magát rosszul, szemmel láthatóan küzd a jó oldala (fúj,leállósávon előzni..és mi van, ha ebben a tömegben itt egy rendőr és elkap) vagy a rossz (nem érdekel, csak három perccel előbb jussak le a Balcsira) győzzön.

Ezt a lehetőséget elmulasztotta, a sor megáll, ÍGY nem mer a leállósávban előzni, de ahogy megint megindulunk már igen. Persze, nem halad ott ÁLLANDÓAN, Isten ments, behúzza az előttünk levő elé (mi meg a mögöttünk jövők persze fékezünk, de csak mi tudjuk, miért)

Mondom, nem egy tipikus BMW-s gyerek a srác, mert az akciót ugyan tétován még megismétli még kétszer, de jól láthatóan mindig némi hezitálás után, és következetesen egy-két autót előzve csak a leállósávban, majd érthetetlen módon beáll a belső sávba, és mintegy négy autóval előttünk halad pár kilométert...... mikor is hirtelen kivágva jobbra lekanyarodik egy benzinkúthoz tankolni (itt nem volt lehajtó, csak a benzinkúthoz, azaz, nem egérutat keresett a jóember)

Ezzel aztán igazán megérte az a pr autónyi előny, amit sikerült megszereznie a leállósávon előzgetéssel! Primer vészhelyzet nem volt, mi is inkább mosolyogtunk a szegény barmon, de persze ez nem jelenti azt, hogy igaza volt....

Ja, mi csak Fehérvárig mentünk, ahonnan egy tíz perc után kanyarodtunk is megint Pest felé: a sor addigra feloszlott, és, ha normál tempóban nem is, de olyan száz-százhúsz körül biztos lehetett már menni a Balcsi felé is. Lehet, hogy a tankolással többet nyert a kis idegbajos, mint az előzgetéssel, ami még az adrenalinját is felb@szta neki????