Jtrencsenyi egy újabb sztorival örvendeztet meg minket. Alapigazság, hogy nem mindenki az aminek látszik és mikor biztos lábakon álló sztereotípiák omlanak porrá, na akkor születnek a legérdekesebb helyzetek. Vízuális típusok előnyben.

A Mammut előtti bringás gázolás után eszembe jutott még egy sztori, ami úgy március könyékén egy éjszaka történt velem.

A történet helyszíne a Szilágyi Erzsébet Fasor, a Hotel Budapest (Körszálló) előtti része. Éppen a Moszkva tér irányából haladtam a belső sávban a János Kórház felé 50 km/h körüli sebességgel, amikor a benzinkút előtt egy 30 km/h körüli tempóval haladó, három autóból álló "konvojt" értem utol élén egy taxival. Hátul a szokásos "tuning hülyegyerek" autóra lettem figyelmes. Szerencsém volt, hogy előre kiszúrtam, mert "természetesen" kivágott elém index nélkül. Satufék, fékcsikorgás, de próbáltam higgadt maradni, csak rávillantottam, hogy öreg itt jövök én is és szeretnék hazaérni.

Majd index jobbra, hogy ne is kelljen mögötte mennem. Közvetlenül a János Kórház előtti lámpa előtt persze újra bevágott elém, most legalább pöttyintett egyet az indexszel, de megint satufékkel tudtam csak elkerülni a balesetet. Ekkor már nem voltam annyira nyugodt. Mivel pirosat kaptunk, elszámoltam háromig és előresétáltam, hogy megkérdezzem a srácot (ekkor még csak feltételeztem, hogy valami fiatal gyerek lehet), hogy ezt melyik gépkocsioktatótól tanulta. Hozzá kell tennem, hogy hatvan kiló vagyok és nem vagyok egy vadbarom, így teljesen lehiggadtam az alatt a 20m alatt, míg előre sétáltam. Bekopogtam az ablakon. Egy 20 év körüli srác nézett vissza rám és az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:

- Mond, Te normális vagy?!
- Bo-bo-bo-bocsánatot kérek!

Amikor megláttam a rémült képét és elmondta a mondókáját, akkor nagyon erősen kellett presszionálnom magam, hogy ne kapjak röhögőgörcsöt a rémült arcát látva. El sem merem képzelni, hogy mi lett volna, ha 120 kilós, kigyúrt kopasz állat vagyok. Szerintem ott helyben összevizelte volna magát. Természetesen az összes maradék mérgem elszállt, intettem neki, hogy felejtse el és mosolyogva visszaültem az autómba. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy sok ember csak addig nagymenő amíg ül a kis "kalitkájában", de ha baromságot csinál és valaki ezért számon kéri, már nem is olyan nagy a szája.

Talán nem kellene azt hinni, hogy ha felkapcsolod a kék ledet az alvázon és a reflektorodban, akkor ettől érinthetetlenné válsz. Nem kellene azt sem elfelejteni, hogy nem mindenki olyan türelmes mint én és esetleg nem hatvan kiló. A helyedben én sem élvezném, ha egy ilyen helyzetben valami "bikanyakú" kicibálna az autómból az ablakon keresztül úgy, hogy elfelejti előtte kikapcsolni a biztonsági övet. ;)