Különösebben meg sem lepődök Zsömbi levelén, mert tegnap magam is láttam egy autós-motoros ordibálós jelenetet az irodánk erkélyéről, ami tükörlerúgással végződött. A lenti történet szerencsére nem fajult tettlegességig, de ez csak aktuális főhősünk hidegvérmegőrzési képességén múlott.
Már régóta a blog aktív olvasótáborába tartozom, de eddig még nem éreztem késztetést arra, hogy írjak is. Most viszont úgy érzem elérkezett a pillanat és magamhoz ragadván a digitális pennámat megosztok egy érdekes történetet (egyébként akad belőle több is, ha alkalmasnak ítél a szerkesztőség a publikálásra, akkor megosztok majd még egy párat). Még mielőtt belekezdenék a történetbe, le szeretném szögezni, hogy mindig mindenkire figyelek és tekintettel vagyok azokra, akik a forgalomban részt vesznek. Értem ez alatt a kerékpárosokat és a motorosokat is. Mikor látom, hogy dugó van, de középen egy motoros el szeretne menni, akkor megpróbálok lehúzódni, hogy elférjen; vagy például biciklist kellően nagy ívben kerülöm ki, hogy ne zavarjam meg a közlekedésben és ne hozzam rá a frászt (mivel én is gyakran pattanok drótszamaram nyergébe tudom milyen, mikor valaki elzúg egy bringás mellett 20-30 centivel, vagy épp megpróbálja leszorítani némi kürtszó, esetleg anyázás kíséretében).
Viszont a minap találkoztam egy robogóssal, akinek sikerült kivernie nálam a biztosítékot. Forgalmas kereszteződésnél épp arra vártam jónéhány autós társammal, hogy a zöld jelzés szabad utat adjon a balra kanyarodási szándékomnak. A jelzőlámpa teljesítette is kívánságomat, nosza induljunk! Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy jobbról egy robogós zúg el mellettem, de ennek hirtelen nem tulajdonítottam jelentősséget, gondoltam biztos egyenesen kíván tovahaladni. Nos a sejtésem nem igazolódott be, ugyanis hirtelen ötlettől vezérelve bevágott elém. Nem tudom milyen elgondolás inspirálta őt erre, talán az előttem haladót kívánta megelőzni még kanyarodás közben, de mondanom sem kell elég veszélyes szituációt sikerült előidéznie. Én reflexből megnyomtam a dudát, melytől azt reméltem, hogy észreveszi magát és az agresszív stílusából majd visszavesz és nem fog veszélyeztetni másokat.
Nos úgy látszott vette a lapot, mert visszalassított. Mindenki folytatta szépen az útját, én pedig azt vettem észre, hogy a robogós elkezdett rámtapadni. Gondoltam "akar valamit", így lassítottam, ezzel teret engedve annak, hogy ő kibontakozzon. Szép szavak kíséretében arra kért meg, hogy ugyan álljak már meg. Én nem voltam rest és eleget tettem kérésének, hiszen oly "kedves" volt. Láttam rajta, hogy kissé bepipult, az idegtől már annyira elborult az agya, hogy mindjárt felrobban. Ekkor következett egy rövidebb diskurzus kettőnk között, melyet ő nyitott meg. Inkább nem írnám le, hogy milyen "kellemes" szavak kíséretében kérdezte meg, hogy miért is dudáltam rá. Erre én csak annyit válaszoltam neki, hogy az hagyján, hogy szabálytalanul jobbról előzött meg (amire persze reflektált egy frappáns "na és akkor mivan?!" kérdéssel), de engem és saját magát is veszélyeztette azáltal, hogy hirtelen bevágott elém - mellyel igazából nem tudom mit akart elérni, talán a másik autóst kívánta már balról megelőzni.
Erre jött a nagyon okos kérdése: "Tanítsalak meg kanyarodni?!" - na itt éreztem, hogy minél hamarabb be kell fejeznem a társalgást. Biztos én tanultam rég kresszt és az elmúlt pár évben biztos sok módosításon eshetett át, de nekem még azt tanították, hogy balra nagy ívben kanyarodunk. Gondoltam elrebegem neki, hogy a balos kanyart hogyan is kell szabályosan bevenni, de aztán elvetettem ötletemet, mert láttam nincs kinek mondani (parttalan vita lett volna). Ő persze még mindig nem nyugodott meg és újabb dolgot közölt velem: "Még egyszer rámdudálsz kiszedlek a kocsiból!" és mondandóját nyomatékosítva levette bukósisakját - ezt nem tudom miért tette, talán arra gondolt, hogy a majdhogynem kopasz fejétől esetleg megrettenek? Átfutott az agyamon, hogy segítségét szépen megköszönve inkább visszautasítanám, mivel fiatal korom végett még egyedül is ki tudok szállni az autóból, de inkább csendben maradtam és a párbeszédet lezárván csak annyit mondtam neki, hogy rendben.
Nem érzem azt, hogy én lettem volna a hunyó ebben a szituációban, de azt mindenesetre érdekesnek találtam, ahogyan a robogós lereagálta a szituációt. Szerintem ha belemegyek egy nagyobb szájkaratéba, akkor annak egyrészt semmi értelme nem lett volna, másrészt pedig fizikai kontaktusra is kerülhetett volna sor, melynek aztán abszolut semmi értelme nem lett volna. Kíváncsi vagyok az olvasók véleményére is.
Az utolsó 100 komment: