Rengeteg fotót kaptunk már pofátlan parkolásokról, de Tomi sztorija bővítette a repertoárunkat. Úgy látszik, nem sokat változtunk az őskor óta, ahol a túlélési ösztön és nem a kultúrált udvarias viselkedés volt jellemző.

Mindig olvasom a blogot, néha ledöbbent mennyi "okos" járja az utakat. Ma reggel én is belefutottam egybe.

Mint ahogy általában, Kiskanizsán megálltunk egy kisboltnál. Reggel 7 óra előtt a szokásos nagy forgalom fogadott minket, parkolóhely szinte 0. Két sávos út, közel egy kereszteződéshez, és az út mellett van a parkoló merőlegesen. De az egyik parkoló autó mellett elmenve, annak felvillan a tolató lámpa, ki akar állni. Utána szépen megálltunk, index ki, majd vártuk hogy kitolasson, és be tudjunk állni a helyére. Eléggé lassan állt ki, még előrébb is kellett állnunk, mert azt hitte nem fér el, mindegy, ha Ő így látja. Közben a forgalmat pont elálltuk, mert a másik sávban az út szélén mellettünk is parkoltak.

Ahogy kiállt a parkoló kocsi, a szemből jövőt mondom még elengedem, és úgy állok be, nagyon menni akart. Erre ahogy tolatnék be a kiérdemelt helyre, a kedves elengedett szemből jövő a legnagyobb nyugodtsággal beállt oda... Semmi index, vagy szándék jelzés hogy Ő oda beállna. Leparkolás után megkérdeztük ugyan már ez mi volt, Ja! Ő nem látta hogy mi oda szeretnék beállni...

Vajon akkor mégis mire vártunk ott majd fél percet, indexel egy parkoló hely mellett a reggeli csúcsban? Ketten ültek a Peugeot 206-ban, mondjuk úgy, hogy nem igazán az az értetlen tekintet volt rajtuk, mint aki tényleg nem tudta volna...