Szegény Kifli (aki minden bizonnyal nem azonos az Index Korpás Kiflijével, már csak azért sem, mert a kutyák általában nem tudnak autót vezetni) jól megjárta régi autójával, ami a lehető legrosszabbkor adta fel a küzdelmet. Amellett, hogy szomorú dolog az őt kerülgetők általános reakciója, levélírónk utólagos engedelmével jókat mosolyogtam a mea culpa megközelítésből íródott sztorin.

Szeretném segítségeteket kérni abban, hogy budapesti autóstársaimtól nyilvánosan bocsánatot kérhessek.

Történetem röviden a következő: szeptember 8-án délután 5 óra körül a pesterzsébeti  McDonald's előtt, a Topánka utcában, a balra kanyarodó sáv elején az autóm kuplungbowdenje  feladta az eddigi hűséges, ám nem túl hosszú szolgálatot.

A hiba miatt sajnos nem sikerült sebességbe tennem a járművet, így a kanyarodósávból történő elindulás sem igazán sikerült. A probléma megoldásaként először is kitettem a vészvillogót, másodszor pedig telefonáltam némi segítségért. (Itt jegyezném meg, hogy 25 éves lány vagyok, műszaki előképzettség nélkül, így a helyszínen történő bowdencsere nem volt megoldható :)

Amíg a segítséget vártam (maximum negyed óra lehetett), őszinte sajnálatomra akadályoztam balra kanyarodó autósokat, hiszen (remélhetőleg látván a vészvillogót) ki kellett kerülniük. Többen  dudáltak huzamosabb ideig, hátha attól megjavul a kuplungom, de ez a taktika nem vált be. Néhányan azt gondolták, minden bizonnyal azért állok ott, hogy őket zavarjam és idegesítsem,  ezért hangosan, eltorzult arccal adták tudomásomra azt, hogy kiszednek az autóból, ha nem tűnök el. Sokan úgy vélték, hogy nem irodában dolgozok, hanem az utcasarkon.

Szeretném kiemelni azt a fiatalembert, aki napszemüvege és félig a sötétített üveg mögé bújva, az autóm előtt megállva, körülbelül fél percig üvöltözött velem (még szerencse, hogy nem hallottam, csak szájról tudtam olvasni), ezzel akadályozván azt, hogy a mögötte haladók is rajtam vezessék le a napi stresszt.

Egy kedves fiatal hölgy, miután kikerült, szintén megállt előttem, és napszemüvegét feltolva alaposan megnézett magának, bizonyára azért, hogy jól az emlékezetébe vésse a vonásaimat, hátha még találkozunk.

Természetesen senki nem állt meg megkérdezni, hogy esetleg tud-e segíteni, netán nincs-e véletlenül szívrohamom. Szerencsére nem volt.

A fentieket összefoglalva tehát, szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit zavartam, akadályoztam, irányváltásra kényszerítettem. Bocsi.

Azóta egy régi, szürke, Suzuki Swifttel járok. Legalább a többi autós nem vesz észre.