Ismerős a szituáció. Vétkes fél értetlen tekintete, sőt felháborodása követi a majdnem csattanást. A többiekben az ütő megáll, hogy lehet valaki ilyen felelőtlen? Vagy ha ennyire nincs tudatában, hogy rajta kívül mások is közlekednek még és szeretnének életben maradni, akkor talán vissza kéne adni a jogosítványt, ami elvileg arra jogosít fel, hogy a forgalomban biztonságosan és felelősségteljesen részt vehessen. Szegény Reklám Pisti az angyalok létezésével nyugtázta az esetet.

Régóta kacérkodom az ideírással, hát most akkor nesztek. Ahogy ismerem magam, lesz még több beírás is.

Alapvetően miközben széjjel röhögöm a pofazacskóm szélét néhány beíró hihetetlen szókezelésén, azért mélyen legbelül ott van bennem a szomorúság is, hogy uramatyámkrisztus, csoda, hogy élek még. Na ez túl szépre sikerült, vágjunk bele. Történet színhelye: szentendrei út, városból kivezető oldal, a Mozaik Strasse felüljárótól a palacsintázóig (ahol a történet kicsúcsosodik majd) terjedő szakasz. Időpont: szeptember 11.....nomen est omen.

Eseménysor: adott az este 8 utáni hazafelé ténfergő embertömeg. Mármint az autós-tömeg, köztük én is. Miután nem siettem, és mert hazánkban ha sietsz, akkor át kell térni a londoni vezetésre (szélső sáv, nem belső, mert az ott státusz hely, jogosítványba bejegyzett foglalási számmal), így volt lehetőségem belekóstolni a beslő sáv izgalmába, avagy az önzetlen ámde nyugodt vesedonorok kis milliőjébe. Ott jöttem. Aki már járt az említett környéken tudja, hogy amint lejössz a felüljáróról, néhány száz méterre van egy lámpa, ami megfelelő ütemben "elérve" épp piros lesz. Ezért nem siet senki a sok felfedezetlen fittipaldi-palántán kívül, mert mindenki tudja: felesleges, csak a fékeid füstölöd és szép mintákat rajzolsz a gumiddal az örökkévalóság részére az aszfaltra. Ezért egyszerrre érkeztünk oda, én a belső sávban álltam meg, első helyen. Épp telefonáltam kihangosítóval (mert a headset már Captain Kirk-nek sem állt jól, és egy gyermekkori nád-dobálós baleset óta a fülkagylóm némileg növenyinorbisodott, így az kilőve), mikor zöldre váltott a lámpa, és testületileg, mintegy közösségi jelleggel elindultunk a következő lámpa felé.

Gépjárművemről elég annyi hogy épp 200 LE alatt van, és ki is szoktam használni autópályán, de ez nem AZ az alkalom volt, igy kellemesen gurultunk, mert tudtuk, hogy ha igy teszünk, addigra érünk oda, mire zöld lesz. Így is lett, a lámpa előtt 50-60 méterrel sárga-zöld, és ekkor mindenki jobb lábának segítségével gyorsulni kezdett.

Ekkor jött a meglepetés: amint a palacsintázó-kereszteződéshez értünk, szemből, vagyis a város felé tartó oldalról egy francia kisautóban ülő nagyszülő (vagy csak kései gyermekvállalás okán későn szülővé vált) pár egyenesen bekanyarodott közénk (!!!), a 4, ismétlem NÉGY sávos útra. Én a telefonba csak azt kiabáltam, hogy mi a ... mia......MI  A....miközben a jelenet olyan képet festett kivülről, mint egy átlag belga F1 nagydíj eső esetén az első kanyarban a rajt után, csak itt szárazon. ABS ide vagy oda, körülbelül úgy 5-6 Kg gumi füstölt el úgy 15-20 autóból, miközben a kisautó (elől apu-anyu, hátul gyerekek) meg csak jött.....

Nyilván ekkor feltűnt a sofőrnek, hogy előzetes elképzeléseivel szemben nem csak a KRESZ és a józanész van, hanem úgy kb 143 személygépkocsi, 2 busz és 3 robogó.... Ezért elkezdett veszettül kanyarodni, minek következtében egyszer csak bent volt köztünk a 4 sáv közül jobbról a másodikban úgy, hogy sem előtte, sem mögötte nem tört össze senkit. "Csak" egy taxist tett fel a járdára, aki valami elképesztő reflexxel tudta úgy megoldani a kikerülést, hogy sem a buszmegállóban várakozó embereket, sem pedig magának a buszmegállónak az infrastruktúráját ne vegye fel utasként...

És egyszer csak csend.....

Ment mindenki 20 Km/h-val, köztünk ott a franciakisautó, fénymerev anyuval és gyerekekkel... Láttam anyu arcán a kifejezést, hogy a tegnapi pöri volt az utolsó amit főzött, a gyermekekén hátul pedig, hogy még nem is voltak 100 Folk Celsius koncerten, és mégis vége.....

Lelassítottam, kijöttem a szélére, odamentem ember mellé, csak, hogy megnézzem az arcát.....és mit láttam? ..... Felháborodást. Felháborodást, hogy egyrészt én mi a xxxx-t akarok, és felháborodást, hogy a szentendrei 4 sávja késő délután/kora este a maga néhány ezer autójával mit akar ott, OTT, ahol ő menni akar.....
 
Nem tudok ehhez többet mit hozzáfűzni, csak azt, hogy angyalok talán mégis vannak. Hogy a franciakisautós angyalai, vagy a mieink, azt nem tudom, de vannak. Ja, és semmi bajom a franciakisautókkal.