Richelieu újabb olvasmányos kis történettel örvendeztetett meg minket és úgy gondoltuk ez a sztori is megér egy posztot. Folyamatosan bővül az autós társadalom szélsőséges magatartást mutató példányainak tárháza. Íme a csendes, autós nyelvre fordítva lassú őrült, aki békésen poroszkál az úton, de egy apró szikra és dühöngő őrültté változik. Érthetetlen.

Újabb történet, nem tudom, engem üldöznek az ilyenek? Vagy egy óriási kormányszintű reality szereplője vagyok, és az autóm tele van kamerákkal?

A minap esett meg reggel, hogy úgy 07.15 tájban autóba ültem azzal a feltett szándékkel, hogy a.) eljuttatom gyermekem az iskolába, hadd legyen belőle ember; b.) utána elmegyek dolgozni, hogy legyen miből taníttatnom őt, hogy ember legyen. El is indultunk a Pomázt Szentendrével összekötő úton, mely Pomáz észak-észak-nyugati oldalán vezet Szentendre déli kapujához, a méltán híres szupermarket és a még-odaillőbb yacht bolt között érve célt. Ennek az útszakasznak az elején, még a HÉV sínek előtt értem utól egy piros kombi "majdnem mi autónkat", ránézésre lehetett kb 9-10 éves autó, korához mérten tipp-topp állapotban. Az úriember aki a gépjárművet vezette, hátulról teljesen átlagos, klisé mentes személyiségnek tűnt. Igaz, megközelítőleg 25-30 Km/h sebességgel haladt, ami nem tűnt teljesen célszerűnek, de mások vagyunk, neki lehet, hogy épp jól esett.

Megfelelően és előírásszerűen lassítottunk a síneknél, át is haladtunk rajta, de az ezt követő általánosságban elvárható gyorsulás elmaradt. Ezen a szakaszon 50 a megengedett sebesség, de nem fogok álszerénykedni, és nem cenzúrázon önmagam, bevallom, itt mindenki, így én is általában (ritka forgalom esetén) megyünk akár 70 - 80 Km/h-val is. De ha valaki nem ennyivel megy, valahogy itt errefelé nincs letolás, ledudálás, hasonlók. Én sem tettem ezt, ne azt lássa már a gyermekem, hogy a véleményünk kinyilvánításának legmegfelelőbb eszköze a duda, megállás, kiszedés, laminálás, visszahajtogatás, ajtórácsapás, elmenés.

Ekkor azonban az úriember elkezdett kissé szaggatottan mozogni, rángatta a kormányt jobbra balra, néhol elhagyva a sávot, a szemben érkezők ennek nem örültek, de nem tudtak reklamálni, mert vagyontárgyuk (szgk) mentésével voltak elfoglalva. Volt, aki a mezőt választotta menekülő útvonal gyanánt, volt aki megúszta némi korrigálással. Nos ekkor eldöntöttem, hogy egyrészt a sebesség helytelen megválasztása, másrészt pedig az esetleg nekem csapódó autóalkatrészek kikerülése végett inkább megelőzöm. Továbbá nem szerettem volna a lánglovagokponthu oldalon feltűnni mint tanú. Így megelőztem, igaz ez harmadszorra sikerült, de úgy, hogy az index bekapcsolásának pillanatától kezdve a lehúzott ablakon a piros kombi sofőrje egy kézzel mutogatta nekem, miszerint nyaktiló, akasztás, fejlövés, főző tanfolyam a vesémből és sodoma-gomorra vár rám ha megelőzöm. A pantomim előadás közben adott kommentárjaira nem is térnék ki. Tetszett a performansz, de inkább folytattam az előzést.

És ekkor jött a katarzis, a "forte - fortissimo" rész. Megelőztem, ekkor már kb 40-el hasítottuk a pomázi reggelt, amikor a fiam csak annyit mondott: " Apa, nézz hátra, a bácsinak mi baja? "
 
Hátranéztem, és most esküszöm, semmiylen túlzást nem fogok mondani. Az úriember a következőket tette, felsorolásszerűen:
- elkezdte magát előre hátra, jobbra balra csapkodni úgy, hogy vagy a kormányba ütközött bele (enyhe dudadszó), vagy a feje csapódott ki pillanatokra a még lehúzott ablakon oldalt, olyankor belekapott hajába a szél;
- néha elengedte a kormányt, és egyik kezével ütötte a műszerfala tetejét, és a szelvédőt;
- felcsapta a fejét, kinyitotta a száját, és üvöltve rázta a fejét a nyak vertikális tengelye körül;
- néha rácsapott a saját fejére úgy, hogy egyik keze ökölben, másik nyitva, klasszik saller formában;
- eközben mindig kicsit ugrált fenékből az ülésen.
 
Amikor elhagytuk Pomázt, gyorsítottam, lehagytam, de gondoltam hívom a mentőket, mert lehet, hogy szegény embernek rohama van, és tényleg komoly eü problémával küzd. Amikor a lámpához értünk a pomázi bekötőút végén, félreálltam, hogy bevárom, leállítom, és megkérdem, hogy segíthetek-e. Mármint ha megáll, és nem vasal ki. De ennek bevállaltam a kockázatát. Utolért, megállt, odamentem, és megkérdeztem, mi a baj, segíthetek-e valamiben. A válasz: "széttéplek a fattyaddal együtt, te kretén száguldozó, mit tolsz le az útról, neked nem drága senki élete, te péniszkalap".....
 
Ekkor feltekerte az ablakot, gázt adott, elindult....még emlékszem, ahogy a távozó autó utasteréből kijövő wunderbaum illata megcsapja az orrom, láttam magam előtt elsuhanni a csomagtartó oldalüvegét mögötte egy disznópörkölővel, és felcsapódik 1-2 kavics az oldalamra.....úgy maradtam vagy fél percig, előremutató mutatóújjal, kérdő tekintettel, derékból előrehajolva az út mellett, háttal a forgalomnak.
 
Soha ennyire nem fagytam le. Nem értettem. Nem tolakodtam mögötte, az előzést kivéve 10-15 méternél közelebb sosem mentem hozzá 30-nál, sőt, megvártam, hogy segítő jobbot nyújtsak empatikus képességem teljes birtokában, és tessék, lepirítanak tisztességgel, amolyan nyers, igazi pallérozott stílusban. Arra sem volt időm, hogy megfeledkezve összes tanult értékemről, esetleg kirángassam a kocsijából, hogy aztán a kulcslyukon tegyem vissza...
 
Összefoglalva: szerencséje, hogy nem egy terhes, rutintalan, kezdő, vagy gyermekekkel teli kocsival / sofőrrel szemben csinálta mindezt, mert emberek halhatnak ilyenkor. Vagy talán az volt a szerencséje, hogy nem egy nagy fekete autó ment mögötte benne 4 db radikális csontkováccsal.
 
Rendszámot nem jegyeztem meg.