Hargita alábbi kis irományában a bosszantó dudálási szokásokról elmélkedik, hiszen erősen érintett a témában, tekintve, hogy a kereszteződés ahol ez rendszeresen előfordul pontosan az erkélye alatt található. Tőlünk csak azt kérdezi: miért?

Egy ideje lelkes olvasója vagyok a blognak és rendszeresen elképeszt az emberek hülyesége.

A történet, amit elmesélek, talán nem nagy szám, de engem nap mint nap felháborít. Szeptember elején Zuglóba költöztem, kertvárosi részbe, mindenki örvendezett mondván, hogy milyen jó lesz nekem ott, friss levegő, nyugalom és CSEND. Az hagyján, hogy 100 méterre vannak a sínek, amin húszpercenként robognak a vonatok, meg, hogy felettünk zúgnak el a repülőgépek, végül is ezt meg lehet szokni. De van, amit nem. A szobám erkélye két egyenrangú út kereszteződésére néz, a helyzetet bonyolítja, hogy ebből az egyik osztott pályás út, a két sáv között fasor és egy kutyafuttató van. A jobbkéz-szabály adott, az autósok fele megáll a szabálytalanul parkolók miatt olykor nehezen belátható kereszteződésben, a másik fele pedig bosszankodik mögöttük és éles hangjelzéssel adja tudtukra, hogy haladni kellene már. A KRESZ 30. §-ában világosan benne van, hogy hangjelzést adni lakott területen belül csak balesetveszély esetén szabad. Itt persze szó sincs balesetveszélyről csak türelmetlen autósokról.

Persze ezt a dudálós játékot kizárólag reggel szeretik játszani, nehogy a szerencsétlen lakók reggel fél 7-kor még aludni tudjanak. Kérdem én, ennyire nagyon nehéz kivárni azt a pár másodpercet, amíg az előttük lévő eleget tesz elsőbbségadási kötelezettségének? Elképesztő, hogy majd’ minden reggel dudaszóra ébredek néhány türelmetlen megalomániás miatt. Arról nem is beszélve, hogy némelyek nem ám intéssel vagy a reflektor felvillantásával mondanak le az elsőbbségükről, hanem dudálva, hiszen itt ez a divat, mindenki úgy nyomja a kürtöt, mintha hozzá lenne ragadva az ujja.

Új lakóhelyem erkélyéről az elmúlt héten még két érdekes eseménynek lehettem tanúja:
1. A szerencsétlen autós kb. harminccal közlekedik a kis utcában, nyilvánvalóan keres valamit vagy valakit, ezért ennyi a sebessége.  Megelőzni nem lehet, mert az utca mindkét szélén autók parkolnak, szűk a hely. Az utcából még úgy 500 méter van hátra, de a mögötte haladó ezt már nem bírja idegekkel, nehogy már bárki is fel merje őt tartani, ezért folyamatos hangjelzést adva kíséri végig a hátralévő útszakaszon, hogy lehetőleg a környéken élő összes ember felkapja a fejét a folyamatos zajra, aki meg aludt, az lehetőleg ébredjen fel, hiszen helyzet van, őt feltartják. Ezúton is kívánom, hogy legyen egy egész éjjel síró gyereke, aki végre elaludt és egy hozzá hasonló felébresztette, vagy aludjon otthon egy fárasztó éjszakai munka után és ilyen zajra ébredjen…

2. Este 10 óra, Autós megáll a kereszteződésben, megadja az elsőbbséget a jobbról érkezőnek, ám a mögötte álló Taxis ezt nem veszi jó néven, és (milyen meglepő:) rádudál. Autós kiszáll, szép lassan hátraballag és benéz a taxi letekert ablakán. Én, mint a blogon edződött és a sztereotípiákat jól ismerő figyelmes szemlélő már várom a csihi-puhit, de legnagyobb ámulatomra a következő történik: Autós kulturált választékos hangnemben elmagyarázza Taxisnak, hogy ő most éppen azért állt meg, hogy eleget tegyen az elsőbbségadási kötelezettségének, és a hangjelzés lakott területen belül csak balesetveszély esetén megengedett. Erre Taxis nyugodt hangnemben elnézést kér és további jó utat kíván, majd mindenki békésen megy a dolgára. Most mondhatnám, hogy le kalappal, így kell ezt csinálni, de nem mondom, mert elegem van abból, hogy ennél a kereszteződésnél mindenki folyamatosan, „üzletszerűen” dudál! Szerintetek miért???