Kíváncsi lennék mi játszódott le a kamionos fejében, mikor úgy döntött jól megszivatja  D.O.N-t és kicsit játszadozik vele, mint macska az egérrel. Megtehi, ő a nagyobb. De vajon mi oka volt rá? Unatkozott vagy álmosság gyötörte és egy kis adrenalinnal akarta felturbózni magát?

Egy ideje már olvasója, néha elvétve hozzászólója is vagyok a blog-nak. Közlekedem én is eleget, pizzafutiként főleg városon belül, de van tapasztalatom hosszabb távon is.

Ma este feleségemért mentem el a munkába, városon kívül, sötétedés után. Hazafelé az egyes út Győrszentiván és Győr közötti szakaszán beértem egy magyar rendszámú kamiont, amiből hirtelen a mitfárer oldaláról kirepült egy flakon. Nem volt még nagyon mögötte, ezért a műanyag pattant egyet az aszfalton, majd azután kaptam el én az autóval, szerencsére pont pár centire csak a földtől, így bekeveredett alám. Nem jöttek mögöttem, szerencsére. Kicsit előbbre engedtem a kamiont, mondom hadd menjen, ha már dobálózni akar. Győrbe beérve az út három sávra szélesedik, majd kettőre, végül az iparcsatorna feletti híd előtt vissza egyre. Behoztam a kamiont, indexeltem, hogy én bizony ki szeretném kerülni. El is indultam befele, erre elkezdeni húzni rám a gépet.

Behúztam a legbelsőbe, majd kicsit odaléptem, hogy elhagyhassam. Erre ő is rám jött, kivágott a szélsőbe, hogy akkor ő most bizony megelőz még a híd előtt. Nem akartam beszorulni mögé, és egyébként is kellően felpöccintett már a két kedvesnek nem mondható akciójával. A dobozt még hagytam volna a fenébe, mert nem ő volt az első dobálózós paraszt, akivel találkoztam. De miért kellett rám húzni a böhöm vasat? Hát nem hagytam, hogy a külsőben megelőzzön. Begyorsítottam, majd visszaálltam a hídon maximális 70-re. Ezt a kolléga zokon vette, s refivel kivilágította nekem az utat a lámpákig. Nem különösebben zavartattam magam, begurultam Győrbe, na ekkor ő bevágott mellém balra, a kanyarodó sávba, s a mitfárer volt akkor surmó paraszt, hogy beterített vízzel. Letöröltem, s besoroltam mögé, lévén én is arra mentem.

Nem kellett volna. Az ipar úton haladtunk, egyébként is szűk ott egy picit a két sáv, de ez az állat ott is kezdett befelé szorítani, mögöttem jöttek, előttem mentek, a záróvonalat kellett átlépnem, s az előttem közvetlenül haladót megelőzve elmenekültem. Mondom, ezt végre megúsztam, erre az ipar úti híd lábánál egy ford hirtelen bevág elém; fék, duda, ahogy kell. A játékostárs visszainog a helyére, én pedig kövér gázzal azt is otthagyom, de már remegek az idegtől. A körforgalomnál beér, és elkezdi magyarázni, hogy mennyivel mentem. Mondom neki, nem az a lényeg, hanem az, hogy a tükör nem díszítő elem, s az olyan marhák miatt tették fel mint én, aki gyorsan közelít, de a tükörben még látszik, ha tetű módjára akar valaki sávot váltani. Erre beismeri, hogy igazam van, de előbb is halok meg, mert ő már megélt ennyi időt, mondom neki, akkor be kéne fejezni, és elindultam, mert zöld lett.

Amit otthon levontam magamnak az az, hogy a kamionosok akkora parasztok, mint ide Dublin, s hogy ha hagyom magam általuk felhúzni, szophatok én is rendesen. Szerencsém volt, hogy nem sodortam el a fordost, s az is, hogy üres volt az ipar út, mikor menekültem. Ha higgadtabb vagyok talán elkanyarodok egy hosszabb útra, s az utasaim sem falfehéren szállnak ki az autóból. Jó nagy hülye voltam. De megúsztam.