Lassan már elmondhatjuk, hogy nincs hét Richelieu posztja nélkül. Eddig több mókás, vicces történetet olvashattunk tőle. Na ez most nem olyan lesz.

Olyan történt tegnap velem, ami még engem is meglepett, korom ellenére. Gyalogos és autó is van benne, tehát igen aktuiális, és a történet főszereplője sokaknak ismerős lehet.
 
Tegnap este éppen beültem autómba egy, a barátaimmal elfogyasztott könnyed vacsora után este 21 h körül, a Budapest, 5. kerület Zoltán utcában. Indultam volna hazafelé, mely útvonal első fontosabb eleme egy jobbra kanyarodás a Nádor utcába.

Ekkor kb 6 parkoló autóval a kereszteződés előtt (ahol amúgy sincs semmi zebra - az utcában a kocsik merőlegesen állnak a járdára) kilép a kicsik közül két 50-60 év körüli úriember, és rám sem nézve elindulnak keresztben az utón át. Miután kb 5-10 Km/h-val "hasítottam", még csak vészfékeznem sem kellett, csak kis satu, apró biccentés a kocsi orrával. Megálltam, elengedtem őket, ilyen helyzetekben amúgy sokszor elengedem a gyalogosokat, mert pl ha esik, hideg van, én egy meleg kocsiban ülök, belefér + 20 másodperc az életembe, és még jól is esik. Sokan meg is lepődnek ilyenkor. Mindegy.

Szóval elengedtem őket, de azért gondoltam felhívom a figyelmüket arra, hogy magatartásuk nemcsak, hogy felelőtlen, de még szabálytalan is.

Leengedtem az ablakot, és eképpen szóltam:

-"Jó estét urak! Nem kell megköszönni, csak ha így lelépnek, és a sofőr nem figyel, az lábtörés lesz".

Ekkor megálltak, visszanézett egyikük, nevezzük "A"-nak.
"A" megszólalt:
- "ne ugassál te nekem, előnyöm volt, és ha akarod visszamegyek eléd, törd el a lábam!"

Ekkor egy 2-3 másodpercig elnémultam, összenéztem a barátommal aki mellettem ült, mindketten felemeltük a jobb szemöldökünket, kicsit kerekítettük hozzá a szemünket.

Válaszom:
-"nem, tegeződős barátom, nem akarnám, csak nincs előnyöd, no zebra, és nem is "oldalról" jöttem, így nincs előnyöd". Bevallom, épp akkor vettem be egy rágót, és a papírja még a kezemben volt, amit rápöücköltem az emberre. Fáradt voltam, lehet, hogy nem kellett volna agyonlőnöm egy 2,5 grammos papírdarabbal.
 
Ekkor kezdődött a történet igazán parádés része. Ember lépett kettőt a kocsi felé, és alábbi mondat bírt kijönni a száján:
 
- "ne ugass nekem te köcsögarcú, tanulj meg magyarul! Mi vagy te? Zsidó? Cigány?"

Mielőtt elmondanám válaszom, elárulom: 190 centi magas vagyok, úgy kb 95 Kg, világosbőrű, se nem spanyolos, se nem mesztic, még mongol felmenőm sincs, és kedves szüleim nem Tel-Aviv utcáin habarodtak egymásba. Kék a szemem és szőkésbarna a hajam. Igaz, hogy ekkor már madnem sötét volt, úriembert talán ez zavarhatta meg.

Mindenesetre ekkor úgy döntöttem, ezt megbeszélem face to face. Nem verekedni akartam volna, csak elmutogatni neki az alapokat. Oldalra húztam (ez egy nagyon széles utca), motor le, ajto nyit, kiszáll. Elindultam ember felé, erre "A" bal lábával hátralépett, térből berogyasztott, jobb kezét maga elé nyujtotta, bal kezét mellkas elé toló állapotba. Igen, ez egyfajta Bruce Lee póz volt, mint pl a Matrix híres jelenetében, mikor Hello-Leo verekedni tanul. Csak az hiányzott, hogy az előrenyújtott kezével intsen az ujjaival, hogy "gyere".
Én megálltam ránéztem "B"-re (a társa), és megkérdeztem, hogy ez mi? A barátja mindíg így beszélget, vagy ez most egy perfomansz lesz, vagy most hogyan? "A" nem mozdult, egy vérfarkas tekintetével nézett rám, a gyenge őszi szél kackiásan belekapott a beaseball sapkája alól kilógó fürtökbe.
Ekkor "A" tetézett, a következő mondattal:

-"ne érj hozzám, összetöröm a csontjaidat, és szappan lesz belőled"
 
Ekkor visszanéztem a kocsiban ülő cimborámra, aki hihetetlen módon röhögött, és a két öklét egymás mellé téve a mellkasa előtt, a kezeit ilyen módon körbe-körbe mozgatva táncolt derékból. Éreztem, hogy elvesztettem a szupportját.

Odafordultam ismét "A" és "B" felé, és ekkor ismertem meg őket.
A néhány éve tartó Kossuth téri elit szakadár osztag történetének két alap tagja volt az! Ekkor állt össze a csládfám hibás levezetése és a helyszín. Hát persze!

Mosoly szökkent arcomra (mindeközben "A" továbbra is rezzenéstelenül állt, támadó sárkány pózban), közelebb léptem, megveregettem a vállát, kértem igyon egy kis vizet vagy esetleg fusson egy kört, lazuljon le és menjen szépen haza.

Továbbá annyit azért hozzátettem, hogy ha legközeleb látom, majd gyorsítok, megnézzük milyen a sípcsontja derékszögben.
 
Ezzel visszaültem a kocsimban, és tovább mentem.
 
Az erőszak nem megoldás, remélem azért az úrember egyszer majd rájön, hogy a levegővétel az nem magyar dolog, kifejezetten hazafiatlan, és szépen megfullad otthon.
 
Szép napot!