Van igazság abban, amit TH írt le nekünk. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha az autósok előzékenyebbek lennének egymással, nem az lenne minden út vége, hogy a sofőr lila fejjel, orrán-fülén füstölve, vérben forgó szemekkel száll ki az autójából. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy csapásra megjavulna minden, ha vezetés közben rámosolyognánk a szembe jövőre, de íme néhány példa, amivel picit megkönnyíthetjük egymás és ezzel együtt a saját magunk dolgát.

A blog rövid élete során itt már szinte mindent kitárgyaltunk, ami az autós közlekedéssel kapcsolatos, és a legtöbb dolog visszavezethető egy dologra: az empátia teljes hiányára. A legtöbb autós nem is próbál belegondolni a többi autós helyzetébe, nem foglalkozik azzal, hogy a többiek haladását hogy segítse és hogy tegye biztonságosabbá. Az ebből fakadó problémák nagy része kifejezetten veszélyezteti a többieket, de nem sok szó esett arról, ami csak bosszantja vagy akadályozza. Persze ilyen is volt már, de elsősorban azokról esett szó, amit a KRESZ is tilt. Most megpróbálom sorra venni azokat az apróságokat, amik rengeteg bosszúságot és felesleges lassítást okoznak másoknak, és egy kis odafigyeléssel lehetne ezen segíteni.

1. Kereszteződésben ragadás

Erről már volt itt szó, ez tilos is, mégis sokan behajtanak a kereszteződésbe, amikor látják, hogy nem tudnak átjutni. Ez önmagában is bosszantó, de végképp nem tudom értelmezni azt, amikor pár autó a három sávos Hungária úton bennragad a kereszteződésben mondjuk a középső sávban, miközben a többi sáv sikeresen átjutott. Ilyenkor a legritkább esetben jut eszébe a beragadt autósoknak az, hogy esetleg ha sávot váltanak, akkor kijuthatnak a kereszteződésből, és esetleg a Lehel v. a Kőbányai v. bármelyik egyéb út forgalmát sem blokkolják feleslegesen.

2. Parkolás

Ez az egyik kedvenc témám. Olyan helyeken, ahol az úttesttel párhuzamosan parkolnak, rendszeresen vagyok tanúja annak, hogy egy 1,5-2 vagy akár 2,5 autónyi helynek is képes valaki beállni pont a közepére, és otthagyni az autót. Így sikeresen elvette még egy-két ember helyét. Ez olyan helyeken, ahol a parkolás rendszeresen okoz problémát, különösen bosszantó. Tudom, hogy sokan féltik az autójukat, hogy lekoccolja a többi autós, de könyörgöm: ez egy használati tárgy, nem egy műkincs. Ha kevesebb fényezett lökhárító lenne, talán csúnyábbak lennének az autók, de nem féltenék talán a tulajok attól, hogy hozzáér egy másik autó az ő féltve őrzött járgányához. Mindenesetre kedves autóstársak: próbáljatok meg parkoláskor a lehető legkevesebb helyet elfoglalni, hadd jusson hely másnak is. Ha látjátok, hogy valaki előtt van egy fél autónyi hely, akkor ne hozzá álljatok közel, hanem inkább a másik kocsihoz. Így, ha a rosszul parkoló elhajt, nem egy, hanem két hely fog felszabadulni. Hát nem isteni? :)

A helyzet akkor sem jobb, ha merőlegesen parkolnak az autók, olyan helyen, ahol nincsenek felfestve a parkolóhelyek (ha fel vannak festve, az ált. némileg segít a helyzeten). Egyesek úgy képzelik, hogy nekik szükségük van arra, hogy szélesre tárt ajtón keresztül tudjanak ki- és beszállni. Pedig ez felesleges. Álljunk olyan közel a másikhoz, hogy ő és mi is ki és be tudjunk szállni probléma nélkül, de ehhez nem kell olyan nagy táv. Próbáljunk minél kisebb helyen elférni itt is, hadd férjen el minél több autó. Legközelebb, amikor mi keresünk helyet, értékelhetjük, ha mások így állnak, és így nekünk is jut szabad hely. Ha odafigyelünk egymásra, azzal tényleg mindannyian jól járunk.

3. Kanyarodás

3.a. Kanyarodás fő- vagy védett útról

Mindenki tanulta, hogy jobbra szűk, balra nagy ívben kanyarodunk, de ebből sokakból csak a "nagy ívben" maradt meg. Jobbra kanyarodáskor le kéne húzódni jobbra, és onnan kanyarodni. Sokan azt csinálják, hogy lelassítanak 10-re, balra rántják a kormányt, és úgy kanyarodnak jobbra. Mintha előző nap még csuklós buszt vezetett volna, ott lehet erre szükség. Érdekes módon ezt főleg kisautóknál tapasztalom, úgy látszik egy Swifttel vagy egy Matizzal nagyon nehéz művelet a kanyarodás. Nyilván kényelmesebb nagyobb ívben kanyarodni, de azért ez meglehetősen veszélyes. Ha lassítunk és jobbra indexelünk, akkor jó eséllyel meg fognak minket előzni, kár nekirántani a kormányt egy ilyen autónak...Ugyanez előfordul fordítva is, amikor valaki a balra kanyarodáshoz jobbra húzódik, na azt már értelmezni sem tudom, mert a balkanyarhoz általában akkor is kényelmes ívet lehet használni, ha előzőleg szabályosan balra húzódunk.

3.b. Kanyarodás mellékútról

Na, ez is egy izgalmas téma. Itt a legfőbb bosszúságot számomra az okozza, hogy az emberek nem képesek a sáv megfelelő részére húzódni, hanem marad mindenki a közepén. Ezért, ha az előttem levő balra akar kanyarodni, akkor azt nekem végig kell várnom, hiába mennék jobbra, mert nem férek el mellette. Ehhez tényleg minimális odafigyelés és empátia kéne csak: egyszerűen húzódjunk ki jobbra vagy balra a kanyarodáshoz, hogy a másik irányba kanyarodó autóstársaink elférjenek mellettünk.

4. Párhuzamos közlekedés szűkebb utcákon

Erre kedvenc példám a Wesselényi utca, ami a Körút előtt rendszeresen bedugul, egészen az Izabella utcáig vagy még tovább. Ez egy egyirányú utca, két szélén parkoló autókkal. Normál közlekedés esetén valóban egy sáv használható, mivel meglehetősen keskeny. Amikor azonban áll a dugó, könnyen észrevehető, hogy szűken bár, de két autó elfér egymás mellett. Ha ezt kihasználnánk, akkor fele olyan hosszú lenne a sor, és így a várakozási idő is a felére csökkenne, hiszen a végén sem összeszűkül, hanem 3 sávra szélesedik a Körútnál a kanyarodásokhoz. A troli az egyetlen, ami mellett nem lehet ott elférni, de hát istenem: szélesebb járművek állhatnak egyedül is...Itt a legfőbb problémát az okozza az embereknek, hogy nincs felfestve a két sáv, hiszen ahhoz keskeny az utca, a másik meg, hogy nem érzik az autóik dimenzióit. Pedig a több sáv kialakítása szintén mindannyiunk érdeke, és a dugóban álldogáláshoz, meg a 10-20-al guruláshoz nem is érzem veszélyesnek.

Na, most persze lehet vitatkozni, és leírni, hogy milyen hülyeségeket írok (a konstruktív vitának nagyon örülök, a felesleges anyázást nyugodtan lehet hanyagolni), de érdemes elgondolkodni is rajta: hátha tudunk tenni azért, hogy mindenki számára gyorsabb és biztonságosabb legyen a közlekedés.