Bár néhány óra múlva már többetekkel együtt személyesen koccintunk a találkozón, nem lazsálunk itt sem! Rengeteg idegbeteg emberrel találkozunk nap mint nap. Ezeket jobb messziről elkerülni, ha egy mód van rá. Z-nek nem volt olyan szerencséje, hogy elhúzza a csíkot, mert aktuális idiótánk gyakorlatilag rámászott és egy frontális ütközést szeretett volna mindenképpen kiprovokálni.

A helyszín az Üllői út valahol nagyon kint és messze, ahol 2 sávos már csak. Felhős őszi délutánon haladok a cél felé amikor is észlelem, hogy a sávomban egy nagyobb méretű teherautó vészvillogózik, de már épp száll be a sofőr.

Ebben a pillanatban szemből egy kamion közelít, előzés tehát kizárva, hiszen egy bicajos is nehezen férne el ugye. És mindeközben mögöttem azonosítatlan "sárgás" színű pözsó villog dudál villog villog és mutogat, hogy ő majd miket fog csinálni, ha én nem megyek ki, (hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek így mintegy frontálisan a szembejövő kamionnal.) Oké hát : _IDIOT_ ...van ilyen. Szembe jövő kamion el, emberünk az előttem álló teherautóban még nem akar indulni a beszállás ellenére, előzés, mehetünk tovább.

Pözsós barátunk jön utánam követési távolságon erősen belül, konkrétan a seggemben.Még mindig villogvillogvillogmutogat. Hát gondoltam felvillantom már neki akkor a ködlámpát, amiből nekem 2 van és elég határozottan világítanak. Erre a válaszreakciója az volt, hogy kivágott előzési szándékkal, csakhogy hely már nem volt a hülyéjének, intenzív fékezés, hogy beengedjem magam elé mielőtt találkozik a szembe sávban közeledővel.

Erre satuzik előttem, hogy ő majd most megtanít engem. Satu én is, meg mögöttem még jó páran. A barátunk ajtó kinyit és felszólít, hogy nekem bizony vissza kéne ám adni a jogosítványomat. És a "pancser" jelzővel jellemez.

Hát én nem szálltam ki, mert nem akartam fölösleges konfliktust, meg azt gondolom, értelme sem lett volna. De azért a történetet megosztom, mert annyira szomorú az, hogy valaki nem tartja be a szabályokat ÉS veszélyesen közlekedik ÉS még f*sz is DE mindezek mellett ő érzi magát megbántva, hogy úgy éreztem meg kell ezt örökítenem.