Figyelem, előre szólok, hogy nem lesz se vér, se drog, sem pedig szex a következő történetben, amelyet Álmostól kaptunk, sőt, az egésznek számotokra borzalmas, pozitív kicsengése lesz. Tulajdonképpen a szexnek is lehetne, de az meg nem ez a blog, amíg valaki nem ír nekünk egy autóban menet közben szexelős történetet. Zárójel bezárva. Ha meg lett nyitva egyáltalán.

Megosztanék veletek én is egy rövid történetet. Most olvastam egy régebbi blogban, hogy milyen jó is az, hogyha az autósok az utakon segítik egymást. És eszembe jutott ami velem történt kb egy éve.

Székelyudvarhelyről tartottam Kolozsvár felé valamikor éjfél után egy hűvös nyári éjszaka. Barátnőm elől a jobb egyben egész napi meló után tíz perc múlva már szunyált én pedig próbáltam valahogy friss és éber maradni. Tudni kell rólam, hogy szeretek menni, mindig igyekszem hamar oda érni bárhová viszont nem szeretem kockára tenni az én vagy masok testiépségét vagy az autómét sem. Így ha nem kapok valamit ami ébren tartson éjjel inkább félreállok és hunyok egyet. Nos, most nem kellett.

Kb harminc km-t mentünk mikor utolértem egy ford mondeot. Megelőztem, nem próbált versenyezni hanem jött szépen utánam. Csak annyira hogy a lámpái még ne sértsenek tartotta a tempót. Nem volt nagy forgalom főleg kamionok voltak az utakon. Az első előzésnél láttam, hogy ő sem egy vadbarom, csak akkor előz amikor biztos a dologban így szépen kitartottam neki. Ő egyből vette az adást. Aztán így ment ez végig. Bevártuk egymást ha kellett, aztán úgy kb harminc-negyven km-nként helyet cseréltünk egyikünk szeme se fáradjon annyira. Életem egyik legvagányabb éjszakai utazása volt. Nem őrültködtünk csak haladtunk jó tempóval. És figyeltünk egymásra, vigyáztunk egymásra.
 
Aztán ahogy beértünk Kolozsvárra én jobb sáv mert arra vitt az utam ő viszont másik sáv, gondolom ment még messzebb is. Lelassultunk, ablak le köszöntünk egymásnak, aztán duda vészvillogó és nem is láttuk többet egymást, de egy biztos: szeretnék mindig így utazni. Sokszor még haverokkal sem vagyunk ennyire egy hulámhosszon az úton. Ott segít a walkie-talkie. :) Azt hiszem olyan hamar mint akkor egy éjszaka sem tudtam le azt a kétszáz km-t.