Kifejezetten utálok a belváros magjába autóval menni. András van olyan szerencsés, hogy ott dolgozik és nem mindig tudja P+R parkolóban hagyni reggel az autóját, ami a helyek siralmas mennyiségét ismerve tulajdonképpen nem csoda. Ettől persze még nem könnyebb Budapest közepén helyet találni, ha sikerül, az is csak nagy küzdelmek árán. Nem beszélve arról, ha az utunkba akad még egy ideggyenge vadbarom is.

Egy szösszenet, ami ma esett meg velem: Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek reggelente lehetőségük nyílik az V. kerülteben autókázni, ráadásul a város másik végéről, így szinte mindennap őszinte örömmel élem meg kedves autós társaim csetlését-botlását. Van amikor ezt könnyebben viselem, van amikor nehezebben. Ezzel gondolom, nem mondtam semmi újdonságot, nyilván az én vezetési stílusomat is éri időnként kritika. Ebből a szempontból tehát teljesen átlagosnak érzem magam.

Ma reggel kénytelen voltam újfent autóval jönni be az irodámba, (ha csak tehetem lerakom a kocsit egy P+R-ben a külvárosban, és metró...)ami a Vármegye utcai irodaházban található. Vármegyébe csak behajtási engedéllyel lehet bejönni, (ezzel rendelkezem) és miután az utca a Semmelweis-ről nem hajtható be, azért a Kossuth Lajos utcán szoktam a Városházára befordulni, és onnan csorgok be a Vármegyére szabályosan. A csorgás jelen esetben minden alkalommal szó szerint érthető, mert a Városházban és a Vármegyében is mindkét oldalon sorban parkolnak az autók, megspékelve az utcában mükődö Patyolat, Pék, ABC, Újságos stb. üzletek feltöltésén fáradozó Van-okkal. Ez tehát a szokványos, ma is araszolok befelé, amikor a Vármegyébe fordulva látom, hogy mindkét oldalra úgy áltak fel a kocsik, hogy alig fogok elférni. Ráadásul szlalomban kell centizgetnem, mert hol az egyik lóg beljebb, hol a másik.

Mindegy, próbálkozom és lassan lépésben kúszok. Az irodaháznak két autó liftje van, az egyik - elméletileg - a ki- a másik a behajtásért.... A gyakorlatban mindenki mindkettőt használja, annak függvényében, hogy melyikre tud ráfodulni a parkoló autók közt. (Van, amikor az egyiket simán betakarják...de hát csak pár perc ugye, mi meg addig türelmesen várakoznunk...) Közeledek az első felé, amikor látom, hogy kidugja az orrát egy kék Passat. Emberünk megáll (!) (ez később fontos lesz) és rámnéz. Látja, hogy mozdulni csak előre van esélyem, kizárt dolog, hogy hátrafelé ki tudjak araszolni a parkoló autók közt, és tekintettel arra, hogy éppen csak annyira dugta ki a kocsi orrát, hogy felmérje mi várja kint, tulajdonképpen el is férek. Ezzel együtt, hogy udvarisa legyek, mutatom neki, hogy adjon egy másodpercet, és átcsúszok elötte a másik lifthez, hogy utánnam ki tudjon fordulni az utcába. Ember néz, gondolom ez így rendben, majd látom, hogy elkezd kifele indulni. Értetlenül mutatom neki, hogy hiába jön ki, hátrafelé nem tudok kitolatva helyet adni... Na erre ablak leteker és elkezd nekem üvöltözni:

- Nem látod, vazzeg, hogy csak a padkán indult meg magától az autóm????Nem tudsz várni??

Tekintettel arra, hogy alapvetően utálok kiabálni, ráadásul a jobbos ablakon keresztül nem is hallana, kiszálok. Mondom neki, hogy abból, hogy az autó elindult én még nem látom, hogy lejtmenetbe "kapcsolt" a kocsi, vagy meggondolta magát és úgy döntött mégis elindul éppen ezért csak annyit mutattam, hogy várjon már pár másodpercet... Na innentől emberünk átment papagájba, és artikulátlanul ismételgette, hogy a kocsi magától elindult, miért nem fogom ezt fel... egyébként is baromarcú vagyok... A továbbiakban csak arra koncentrált, hogy a minősítésemet minél változatosabbn megfogalmazza, úgyhogy visszaültem, és szépen elcsorogtam elötte a másik lifthez. Tanulság: nincs. Azt gondolnám, hogy ha ugyanabban az épületben szívunk - ha nem is nap mint nap, de gyakran - a parkolással, akkor legalább egymás felé legyünk toleránsak. Ezek szerint rosszul gondolom. Egyszerűen nyomnom kellett volna egy kövéret, hátha rájön magától, hogy a fék és gáz pedálok szerepe miért érdekes egy autóban....
 
További szép utat mindenkinek!