Tibor sztorijában egy szabadnapos rendőrbácsi döntött úgy, hogy a vasárnapi nap is alkalmas lehet arra, hogy megmutassa ki a legény a gáton. De talán csak az asszonynak akart bizonyítani, hogy rosszul járhat, ha nem főz vacsorát.
Helyszín nem messze Budapestől. Sebesség korlátozás 90 km/h, teljesen egyenes út, előzni szabad.
Az előttem haladó, igen alúlról súrolta a 60 km/h-t, nosza elindultam megelőzni, ez nála kiverhette a biztosítékot, mert velem párhuzamosan gyorsított, folyamatosan indexelek jobbra de nem akar beengedni, jó – mondom – győztél, lassítok, visszasorolok mögé, de nem ha lassítok Ő is lassít, ekkor már elkezdtem aggódni, mert megjelent egy autó szemből is. Nem volt mit tenni elindultam vissza a sávomba lesz ami lesz, lehettünk vagy 10 cm-re egymástól, de kalkulálva a lehetőségekkel, mégiscsak kevésbé veszélyes műveletnek tűnt ez, mint sem frontálisan ütközni.
Mintha egy pillanatra megkegyelmezni látszott volna emberünk, beengedett. Szerintem egy EKG készülék rekordot diagnosztizált volna nálam. Szép nem szép, lehuztam az ablakot és bemutattam egy egyezményes jelet neki. Ekkor kiderült emberünk hivatalos közeg, (gondolom) rendőr, innentől ugyanis 5 cm-re követett és villogot rám, egyik kezét az ablakon kitartva egy igazolványt lobogtatott. Így utazgattunk, eszem ágában sem volt leállni, mert azért lehet,csak a bélyegszakkör tagságit mutagatta, na meg azért Ő veszélyeztett engem.
Gondoltam, majd „lekopik", de nem: bármerre mentem jött utánnam. Mondom lesz ami lesz megállok, jobb ezt tisztázni, lehúzódok, megállok, Ő is meg áll, majd továbbhajt, na mondom, most már akkor is megkérdezem, mit szeretne, elindultam én is utána, majd beparkolt a helyi önkormányzat elé, kiszáll, kérdzem:
- Miben segíthetek?
- Én is kérdezhetném – felel.
Aztán ennyiben maradtunk, felírtam a rendszámot, és el. Ja ez egy szép őszi vasárnap délután történt, Ő a barátnőjével utazott, lehet, hogy csak veszekedtek.
Az utolsó 100 komment: