Nagyon úgy fest, hogy Sitti egy népes nyugdíjas kolónia közelében lakik, külön fokozza a helyzet veszélyességét, hogy temető is van a közelben. Szóval minden adott ahhoz, hogy percenként adódjon olyan helyzet, amivel az autósokat próbára teszik az arra karikázó, de már szemüvegben is csak foltokat látó agg kerékpárosok. Csak nehogy egyszer tényleg másnak kelljen hazavinni a biciklit a temető elől, hülye vicc volna az élettől.

Egyszer régen már írtam nektek öreg tatás/mamás posztot,de úgy látszik engem üldöznek ezek. :) Újabb három tapasztalatomat írom meg nektek. Remélem egyszer belátják odafenn a fejesek, hogy nem a zebráknál kellene lelassítani hanem ezeknek valamiféle alkalmassági vizsgát tenni. Vagy akár valami kerékpáros jogosítványt?

Első eset:
Kicsiny városomban közel lakom a temetőhöz. Halottak napja előtti pénteken reggel valamivel 8 óra után indulok munkába. Feltűnően sok tata/mama rohamozza meg a temetőt virágokkal és koszorúkkal felvértezve. Mivel feltételezem nem egy sírhoz mennek úgy fel van pakolva a legtöbbjüknek a kormánya mindkét oldala virágokkal, hogy nem lehet egyszerű dolog a kanyarodás. Természetesen hogy bonyolítsák a dolgot még kapa, vagy éppen gereblye fel van kötve a kerékpár vázára, hogy nehogy egyszerű legyen a közlekedés. Ennek ellenére sikerült kikecmeregni a temető vonzáskörzetéből úgy, hogy egyik mama sem díszítette fel az autóm motorháztetejét. Szóval megyek nyugodtan,mivel itt már sehol senki nem volt az úton. Se autós - se biciklis.

A megengedett 50-es tempóra gyorsítottam mivel egy felsőbb rangú útvonalon haladtam. Ám egyszer mint derült égből a villámcsapás egy mama elektromos biciklin krizantémokkal felvértezve az elsőbbségadás kötelező táblát semmibe véve egy jobb oldali keresztutcából brutál sebességgel kivágódik azzal a szándékkal hogy ő márpedig keresztül fog menni előttem. Az hogy "körülnézés" az természetesen ismeretlen fogalom. (Szerintem örült, hogy egyáltalán egyenesben tudta tartani a villanyparipát.) Szóval intenzív vészfékezés - és a mama éppen elfért a kocsi előtt anélkül hogy érintette volna. Talán egy méter hiányzott....

Hogy mi ebben a poén? Hogy engem észre sem vett! Igaz a Focus nem egy hatalmas autó,a szürke szín is lehet beleolvadt az őszi tájba,de azért a gumik visítása igen hangos volt. (No ABS) Rám sem nézett. Csak ment előre lassítás nélkül bambán meredt tekintettel. Hirtelen úgy összecsináltam magam, hogy rá sem dudáltam csak néztem hogy tovaszáguld....

AZ ILYEN MIÉRT VILLYANBRINGÁVAL KÖZLEKEDIK??? Miért nem viteti magát autós ismerőssel/szomszéddal/unokával/taxival, vagy mittomén? Azt hiszem a közúton való közlekedéshez az elvárás lenne hogy észlelem a körülöttem lévő dolgokat nem? A KRESZ szabályairól nem is beszélve...

Második eset: (Erre nem emlékszem mikor volt.)
Pár kilométerrel arrébb egy másik szintén felsőbb rangú úton haladva egy lámpa nélküli kereszteződéshez közeledve látom, hogy jobbról jön egy tata és egy mama mindketten kerékpáron. (Ha jól emlékszem ezek is elektromosak voltak.) Azt is látom hogy az elsőbbségadás kötelező tábla miatt nekem van elsőbbségem. Kicsit lelassítottam mert már nem bízok bennük. A tata körülnéz (egy jópont!) - és belenéz a szemembe.

Fellélegeztem,mert következtettem ,hogy ha rám néz akkor látja hogy jövök - és megadja az elsőbbséget. Ezért nem lassítottam tovább. De tévedtem.... A tata mintha ott sem lennék bekanyarodott elém. Megállni már nem tudtam mögötte,de szerencsére a szembe jövő Stylo vezetője észlelte a dolgot és jobbra húzódott így a kettőjük között pont elfértem. Igen tudom hogy a kommentelők szerint én vagyok a hibás,mert még lassabban kellett volna mennem,vagy meg kellett volna állnom. De én viszont úgy gondolom hogy a tatának kellett volna ismerni annak a háromszögletű táblának a jelentését.

Harmadik tapasztalat: (Néhány nappal ezelőtt)
Ugyanaz az utca mint a második esetnél. Az úton senki, csak egy villanybringás száguld a járdán valamivel előttem. Nem látok veszélyhelyzetet,hiszen az árok elválaszt minket. Ám a bringás úgy gondolt, hogy ő inkább kijön az útra. (Mert ott mégis kényelmesebb mint a rázós járdán.) Persze szándékát nem jelezte,nem lassított,nem nézett körül csak egy lebetonozott kapubejárón ferdén átvágva minden előjel nélkül egyszerűen kivágódott elém. Nem fékeztem csak félrerántottam a kormányt. És dudáltam rá nehogy még jobban elém szambázzon. Nem álltam meg megmondani a magamét,mivel nem szeretem a konfliktusokat,csak hátranéztem a visszapillantóban. Láttam a tata arcát. Csodálkozást láttam az arcán. Szerintem fogalma sem volt róla hogy mi történt. Ha egyetlen másodperccel később történik meg mindez már nem tudtam volna elkerülni az ütközést.

Konklúzió:
Míg valaki segédmotort akar vezetni csinos summát kell költenie kresz oktatásra és orvosi alkalmassági vizsgálatra. Ám ha valaki éppen egy picivel lassabb villanybringával közlekedik nem baj, hogy lövése sincs róla, hogy mi az hogy KRESZ, és azt sem tudja mi van körülötte,mert vak, süket és béna.