Már kezdtük azt hinni, hogy jól bejáratott udvari krónikásunk, Richelieu mindent kiírt már magából amit lehetett és világgá ment élményeket gyűjteni, hogy aztán tíz év múlva mesélje el mindazt, ami történt vele idő közben. De nem, itt van köztünk és ma is autóval ment munkába...

Ma reggel olyan frenetikus "munkába autózásban" volt részem, hogy ezt meg kell, hogy osszam Veletek. Az események láncolatában több, tipikusnak is nevezhető jellemvonás tűnt fel, melyek méltán nevezhetőek már-már hagyományak kicsi, ámde annál ambíciózusabb társadalmunkban.
 
Kezdődött a reggel egy laza 30 perces hólapátolással otthon, mely lehetett volna rövidebb is, de a dohányos tüdő nyert a sportos fiatalkori emlékek felett. Ekkor jött az első esemény: jön le a hegyről a hókotró, persze úgy áll a lapátja, hogy az épp szárazra lapátolt felhajtóm elé tolja a köbmétereket. De ekkor a jármű vezetője gondolt egyet, visszatolatott a sarokig, és megfordította a lapátot (!), úgy, hogy a havat az utca másik felére tolja, ahol nincs kapukijáró azon a szakaszon. Meg is köszöntem neki, mondom ez igen, ez figyelmesség.

Majd elindultunk juniorral a suli felé Pomázról a Királyok útja felé (Bp III. ker), az utak a városban beljebb, illetve a főutak Szentendre és Bp felé simán csak vizesek voltak, de addig a mellékutakon a gyalogosok az utcán voltak kénytelenek bandukolni, én meg kerülgettem őket, néhol a szűz hóban, mert a kocsi elbírja, és ők sem lesznek agyoncsapva latyakkal. Köszöntünk egymásnak, integettünk, jópofa volt. Azon a részen, amikor kiérünk a fűútra, 3 iskolás srác akart átmenni a túloldalra, de nem állt meg senki, hogy 5 másodpercet feláldozva az életéből, átengedje őket. Én meg fogtam, mikor volt egy kis rés a forgalomban, kitoltam az orrom, és integettem, hogy menjenek át. Elsőre csak néztek, nem hitték el.
 
Beérek Bp-re, Királyok útja külső része. Tempósan haladok, mire utólérek egy kb 25 Km /h-val közlekedő feliciát. 40-es tábla, én bevallom a tök üres úton kb 60-al jöttem, előzném lendületből, mikor behúzza a kormányt középre, és fékez...... én satu, mögé állok, és látom, hogy veszettül ideges.... gondolom azt hitte, hogy le akarom tolni.... mondom mindegy, nála is gyerek, nálam is, ez nem alkalom a vitára. Menjen isten hírével.
 
Beállnék a suli előtti parkolóba, de nem tudok, mert anyuka a zsír új ismeretlen mercedes járműjével kb 10 cm-re áll a feljhajtó szélétől, ezért impossible bekanyarodni, csak patkázva. Megoldom, remek. Igen ám, de mögötte meg áll egy másik anyuka, aki épp igazgatja a gyermeke sálját, ami mellesleg teljesen felelősségteljes viselkedés, de mindezt úgy, hogy ne lehessen behajtani a parkolóba, illetve ki se lehessen jönni onnan. Ekkor én, és a szembe sávban várakozó kb másik 4 autós ott áll, és várja, míg anyuka a saját dimenziójában üresenk tűnő parkoló kellős közepén megigazitja Klementin sálját.

Anyuka rosszalló tekintettel néz rám meg a másik (akkorra már) 10 autósra, aki szeretne szabályosan beállni. Fejét rázva beszáll, és a buszmegállón át elhajt, miközben beterít latyakkal kb 5 embert inkluzíve 2 nagyszülő, 3 gyermek, ja és egy golden retriever. Pedig senki sem szólt hozzá, nem dudált rá, abban bíztunk, hogy a "kritukus tömeg" észlelése elég lesz neki. Elég is volt. Hogy felháborodjon. Gyermek kitesz, elbúcsúz (sál nem volt rajta, garbóban nyomja), majd elindul tovább.
 
Ahogy kanyarodnék Monostorira, látom megint 3 gyerek (nem, nem ugyanazok, nem követtek) szeretne átmenni zebra nélkül. Gondoltam kicsit bekanyarodok, megállok, átengedem őket. Így is tettem, de mögöttem persze egy Santa Fe benne felkapaszkodott biztosítási kárbecslővel ezt sérelmezte, dudált, majd villantott. Nem értem, forgalmat nem tartottam fel, mögöttem is elfértek, sőt, még mögötte is. Majd a gázra léptem, elindultam, és látom, hogy Kovács Santa Fé Gedeon bácsi bizony a saroktól számított kb 10 méterre félreáll, és leparkol...... Ez igen, megérte a dudaszó.
 
Kiérek Szentendrei útra, elérek a Bogdáni útig, ahol ismét megcsodáltam össznépi sportunk újabb versenyzőit, akik a lekanyarodó sávból (Szentendreiről Bogdánira kis ív jobbra) becsapnak a záróvonalon a szentendreire, így szerezve 7-8 kocsi előnyt. Ekkor ez amúgy értelmetlen volt, mert a forgalom haladt. Mögülem kettővel kicsap egy renault 5 1987-ből, és megelőz engem és előttem állót, és becsap elénk vissza a sávba.... bravó....
 
Ekkor az események a crescendo szellemében elkezdtek kicsúcsosodni.
 
Sokaknak ismerős lehet ugyanis a Szentendrei útnak azon szakasza, mondhatni vége, mely az Árpád híd budai hídfőjénél van. Itt 2 lehetőség adódik honpolgáraink számára: 1. felhajtani a hídra; 2. egyenesen tovább menni a Flórián mellett/előtt. Sokan úgy kanyarodnak fel a hídra vezető útszakaszra, hogy a legvégén, a záróvonal előtt bepofátlankodnak. erre kitaláltak kis gumókat, ami miatt a pofátlankodók "hátrébb szorultak". A választási pont előtt van egy lámpa, a Raktár utcánál. Én például úgy szoktam, hogy a lámpánál még a Flórián felé vezetős sávban állok ha dugó van, és utána EGYBŐL kezdek besorolni. Nem bunkón, nem a végén.

Nos, ma reggel is ezt tettem, mikor is épp sorolnék be, mikor a mögöttem jövő kolléga ráfekszik a dudára, és mutogat, miközben simán elférne. El is megy mögöttem, mutogat. Nem értettem, gondoltam nekem mindegy merre megyek tovább (lévén nem Pest felé mennék, hanem délnek az Árpád Fejedelem úton, Budán maradva), ezért visszasoroltam, és utána mentem. Megálltunk a lámpánál, mellé állok, és felemelem mindkét kezem, hogy most akkor mit is tettem rosszul. Emberünk leengedi a barátnője oldalán az ablakot, majd azt mondja:
- Tudtad nagyon jól, hogy a hídra akarsz menni, csak pofátlankodsz a végén, te paraszt, feltartod a sort"......

Nem akartam elmesélni neki reggelemet, mely a megbocsájtásról és a kedvességről szólt, csak jeleztem, hogy rosszul látja. Nem akartam felvilágosítani, hogy a "sor" az ő volt és senk más, meg hogy volt még 2 sávja elmenni mellettem, és hogy ditekt az elején soroltam volna át. Emberem csak folytatja üvöltözik a barátnője arcán át, aki meredten nézett előre......

Egy darabig mentem utána (mert ugyanarra mentem), de belül, a lelkemben mély fájdalom ébredt..... Nem pofátlankodtam, nem a sor végén (vagyis elején) akartam bevágni, az egész reggelem pozitív volt. Majd jön egy idióta nyikhaj, valószínűleg idült merevedési zavarral, és oszt. IDD-006 azt hiszem, sötét színű vw polo. Innen gratulálok.
 
Majd beértem munkahelyre, magam elé engedtem terhes kolléganőmet a garázslejárón, és ittam egy kávét az irodámban. Nem tudták elrontani a napom.
 
És nyugodtan alszom. És nincs merevedési zavarom. És a történetnek sincs túl sok konklúziója, max csak annyi, hogy nem lehetsz elég rendes, lesz, akinek te mindíg is egy baromarcú leszel......