Lg Finnországban szerzett tapasztalatait osztja meg velünk alábbi levelében. Van jó és rossz tapasztalata is, de annyi bizonyos, hogy a jót érdemes lenne nálunk is alkalmazni.

Kilenc napot töltöttem Észak-Finnországban - a szaunákon és a Mikuláson túl megpróbáltam közlekedési (autós, buszos) szempontból is megfigyelni a legfontosabbakat. Már csak azért is, mert a blogot olvasva, sokan szoktak a finnekre hivatkozni, hogy ott minden mennyire szép és jó.

Hát, lássuk, olvassuk!
 
1. Az utak takarítása
Ez a november igencsak csapadékos volt Levi, Sirkka és Muonio környékén. Értsd: három óra alatt annyi hó esett, mind idehaza egy hét alatt. Ám akik azt hiszik, hogy a 79-es főúton (Rovaniemi-Muonio) a fekete aszfalton haladtak a járművek, nagyot tévednek. Negyedóránként ugyan megjelent egy-egy hókotró (lásd a képet), de sem előtte, sem mögötte nem változott az út minősége: azaz maradt havas, jeges, letaposott hótól síkos. Egy valami azonban mégiscsak szemet szúrt: kicsit megkapargatva a dolgokat a hóréteg és az aszfalt között murva fagyott bele az első hó és jégrétegbe. Ennek az a magyarázata, hogy az első hó leesésekor a finnek só helyett ilyen apró kavicsot szórtak az útra - igaz, a húszfokos hidegben ez szinte azonnal belefagyott a hóba. Nem vállalok azzal nagy kockázatot: ha Magyarországon ilyenek lennének a hóesés utáni főközlekedési utak, heveny anyázásban törne ki mindenki. Finnországban autó és a taxi is egyaránt 100 km/h-s sebességgel száguld ezen a korcsolyapályán.
 
2. Téli gumik
Ahhoz persze, hogy a százas tempó mellett ne az árokban kössenek ki a járművek, megfelelő gumik is kellenek. Néhányat le is fényképeztem. Bevallom, múltkor olvastam a blogon Ede írását, szerinte a téli gumi nem több PR-fogásánál. Megnézném én azt az autóst, aki ezeken a finn utakon nyári gumikkal próbálna közlekedni.

A gumik mellett még egy érdekesség, bár aki járt Európa ezen részén, tudhatja, hogy a mínusz 20-30 fokos hideg éjszakákon a legjobb akkumulátor is felmondja a szolgálatot. Ám a parkolókban álló kocsik az ott lévő áramforrásra (ingyenes!) rácsatlakozva egész éjjel "melegen" tarthatják az akkumulátort, így reggelre egy pöccintésre indulnak a kocsik...
 
3. Autóbuszon, taxiban
Azt már említettem, hogy a buszvezetők nagy biztonsággal vágtatnak a jégen, nem ritkán 100-110 km/h-s sebességgel. A menetdíj nem olcsó (Levi és Rovaniemi között oda vissza 50 Euró a 340 km-es út), a Levitől 10 km-re fekvő Kittila repülőtérig pedig 6,50 Euró a tarifa. Ami a Magyarországon edződött buszozóknak Finnországban szokatlan: nem csak a vezetőnek, hanem az összes utasnak kötelező használnia a biztonsági övet.

Ebből az is következik, hogy mindegyik busz mindegyik ülése fel van szerelve övvel. Indulás előtt a sofőr beszedi a pénzt (ja, felszállás csak az első ajtón, s ha hosszú a várakozók sora, az utolsó ember hóemberré változik, mire rákerül a sor - mégsem dühöng senki sem...), majd végigjárja a buszt és ellenőrzi, hogy mindenki bekapcsolta-e az övet. A finnek közül senki sem ellenkezik, én is így tettem, holott tudom, hogy idehaza nagyon sok autós feleslegesnek tartja az övet, na most tessék mindezt elképzelni a Volán buszokon... Ugye nehezen megy?

A buszokon a készpénz mellett bankkártyával is lehet jegyet venni, a finn távolsági autóbuszok honlapján (www.matkahuolto.fi) pedig neten is meg lehet vásárolni a buszjegyeket. Külön érdekesség, hogy a gyermekek mellett az újságíróknak is jár 20%-os kedvezmény.

A taxik díjszabása a "csillagos ég" kategória, az alapdíj 5 E, egy 800 m-es út végén pedig 12 E-nál áll meg a taxaméter. Minden taxiban lehet kártyával (is) fizetni, minden taxis beszél angolul.
 
4. Közlekedési kultúra
Végül arról, hogy az útra tévedő rénszarvasokat feltételen tisztelet övezi, bár a dudaszóra nem nagyon hallgatnak. Olykor a buszvezetőnek kellett leszállnia, hogy a szegény állatokat lehajtsák az útról. Mondanom sem kell, hogy a vezetők egymással nagyon udvariasak, száguldozó, villogó, a másikat az útról letoló autóssal nem találkoztam. Részeg emberekkel nagyon is, de azok nem ültek kocsiba.