Mókusélet egy héten belül már a második posztjában fakad ki, hogy mért van az, hogy ennyi elmebeteg rója az utakat, a szívbaj és az életveszély lehetőségével színesítve a békésen autózok álmos hétköznapjait.

Hétfő du. fél 7 magassága Szerémi út a 6-os felé. Csúcs, de nem dugózunk. Folyamatos a kocsisor, egy-egy autó közt kb.4 m. követési távolság 55-60-al haladunk mindkét sávban.

Egyszer csak beesik mögém egy kisteherautó az összes oldalán hatalmas nagy vörös kereszt. Beesik-értsd a szélső sávból berántotta mögém úgy a kocsit, hogy az autóm mögé kb.fél méterre érkezett, majd villog. Nézek a visszapillantóba, hogy mi van, erre felzárkózik mögém-szinte összeért a két autó és villog. Bután nézek ki a fejemből, hová menjek kisbarátom,előttem autó, mellettem szintén+ látom, hogy vált a lámpa, tehát megállunk. Beáll mögém és ráteszi a fénykürtöt.

Én kb.5. vagyok a sorban a lámpánál, nem is értem a helyzetet. Zöldre vált a lámpa , a szélső sávból a mellettem haladó autós elkanyarodik, erre emberünk berántja oda a kocsiját-vészfékezésre kényszerítve azt, aki ott szabályosan haladt, majd vissza be elém és satu. Sajnos mivel minden nap megteszem a város két legtávolabbi pontja között az utat, már meg sem lepődök. Én. De a mögöttem levő igen, aki 1 cm-re bírt megállni mögöttem!

Ezek után teherautósunk ráhajtott az előtte lévő seggére és elölről kezdte a mutatványt- villog, kivág, visszavág, satu. A Leányka felüljáróig 4* adta elő a mutatványt, majd előttem kanyarodott fel a felüljáróra.4*2 autós törhetett volna össze azért a 3 méterért, amennyivel hamarabb ért oda. Egyszerűen tele a púpom ezekkel a köcsögökkel! Nem számít, cégautó vagy nem tudom miért csinálják!