A jobbkéz-szabály minden csak nem bonyolult, mégis rengetegen vannak, akik vagy nincsenek tudatában, mikor kell megadni, vagy egyszerűen fittyet hánynak az egészre és törtetnek előre. Sőt, nekik áll feljebb, ha a másik reklamálni merészel. Csaba egy agresszív hölgyeménnyel találkozott ilyen szituációban.

Rendszeresen olvasom a blogot és nagyon tetszik. De a legnagyobb baj Magyarországon szerintem a fejekben van és amíg ez nem változik itt nem lesz semmi haladás a pozitív irányba sem gyorshajtás sem udvariasság sem szabálytisztelet tekintetében.

A sztorim 2008.12.08-án hétfőn esett meg Bp. 3. kerület Remetehegyi út- Kiscelli köz  kereszteződése. A szituáció nagyon egyszerű-sima jobb kéz szabály- a Kiscelli köz részére. A Citroen C3 –at vezető fiatal hölgy viharzik felfelé a Remetehegyin (ami már nem védett út, de sokan azt hiszik!!!) én eléggé határozottan érvényesítem a jobb kéz szabályt, tehát kimegyek elé, igaz nem veszélyesen, mert ez egy eléggé emelkedős utca, tehát nem kell neki nagyot fékeznie, hogy megadja a jogos előnyömet. Erre ő dudál, mutogat és ami a legnagyobb butaság jele - ÉS MAGÁBÓL INDUL KI-, hogy amikor jelzem neki a jobb kezemre való mutogatással, az elfelejtett szabálymegadást azt hiszi, hogy nemzetközi jelet mutatok neki… pedig  tényleg nem!

Végigdudálja az utat mögöttem de előzni nem mer, vagy nem tud mert kifullad a kiskocsi. Nekem két lehetőségem volt a mellettem ülő 9. hónapban lévő terhes feleségem mellett: megállok és ezzel feltartom a forgalmat és elmagyarázom neki a szitut (reménytelen lett volna szerintem látván a felháborodással kevert butaságát) vagy hagyom és passzívan tűrök a feleségem unszolására amíg el nem fordulok az útról.
 
Szóval összegezve ez a magyar közlekedésre  minden tekintetben jellemző, hogy élet-halál harc egyeseknek. Itt élik ki a kisebbrendűségi komplekszusaikat, sértettségüket, butaságukat. Itt semmi sem fog változni szerintem pláne addig amíg a rend őrei is némán, lesben állva asszisztálnak csak, de ez már egy másik sztori lenne.
 
Mindenkinek szép napot!