Nem kis feladat újév napján résnyire kinyíló szemhéj mögül lesve bevezetőt írni az idei első posztunkhoz. A következő néhány órában talán elkezd mindenki ébredezni és kigyógyulni a tegnapi bulizás mellékhatásaiból, elhallgattak a tűzijátékok meg a papírdudák, csendesen hull a hó odakint. De különben is rohadt hideg van, úgyhogy valószínűleg te is ezért lógsz itt a blogon. Nem volt szívem a négylevelű lóherék, kéményseprők és kunkori farkú kismalacok napjára valami idegbeteg, bosszantó sztorit beszerkeszteni, ezért esett a választás József levelére. Tökéletes támadási felület feminista olvasóinknak, a többieknek meg egy jó poén.

Az az igazság, hogy még most is fáj a hasam a röhögéstől, olyat láttam. Attól gyönyörű, hogy megtörtént, és igen, láttam a két szememmel, nem csak mesélték.

Nem írok pontos helyszínt, de az sztori egy kis, parklóban esett meg. Bejárat-parkoló-kijárat. Egyszerű, középen egy parkoló automata, ideális helyen. Éppen kifelé jöttünk, amikor feltűnt, hogy egy szép nagy autó, egy dekoratív szőke csajjal a volán mögött, a kijáratnál lehúzódott a padkához és az ott lévő kb 1,50 cm-es fehér oszlophoz nyújtózkodik, kezében a parkolójeggyel és az oszlopon lévő, egyébként este, köztéri világitásként funkcionáló 5x5 cm-es lámpabúra előtt lengeti a vonalkódot.

Megdermedtem a felismeréstől, ez azt hiszi, hogy valamiféle parkoló kapuval van dolga...

DE
1 - nincs sorompó előtte, simán ki kell hajtani
2 - az oszlopon semmilyen jelzés nincs ami erre utalna. Az igaz, hogy valóban modern volt a kis lámpabúra.
3 - MÁR FIZETETT MIKOR MEGÁLLT!!!

Vajon mit várt ettől, lehet, hogy visszajárót??
Vagy csak egy pár kedves szót: Jó utat!
 
Ui: Elfértünk mellette és kijöttünk, a tükörben láttam a meglepetést az arcán, visszabújt és spuri. Gonosz vagyok, szerintetek rájött, hogy mit csinált, vagy dobogó szívvel lépett meg lelkiismeretfuradlások közepette, hogy most valami szabálytalant tett?