Mit lehet tenni abban az esetben, ha a parkolóban, a kocsinkhoz érve azt tapasztaljuk, hogy egy másik autó miatt lehetetlen kivitelezni a kiállási manővert? Mivel nem tudhatjuk, mikor ér vissza a tulaj a legtöbben valószínűleg várakozunk. Először türelmesen, aztán idegesen és végül vérszemet kapva rendőrért kiáltunk. Atomarc is így tett, de azért ez nem ennyire egyszerű, hiszen időt és nem kevés agysejtet veszítünk közben. Vajon érdemes feljelentést tenni? És ha igen, milyen alapon? Ti mit tennétek hasonló helyzetben?

A két ünnep között egy kora délutáni órában elindultam 2 éves lányomért és a nagymamáért akik az Állatkerti Játszóházban ütötték agyon az időt, amely a Fővárosi Nagycirkusz mellett, az Széchenyi Fürdővel szemben található.

Velem volt 9. hónapos terhes feleségem is. Szerencsésen találtunk egy üres helyet a fürdő előtt, ahová beálltam a családi kombival. Feleségemmel beugrottunk a gyerekért és a nagyiért, összesen kb. 10 perc múlva újra az autónál voltunk. A kicsi eléggé nyűgös volt (érthető, hiszen álmos is volt és senki sem szereti, ha megszakítják kedvenc időtöltését), valamint feleségemre is ráfért már egy kis pihenés, ezért szerettem volna gyorsan elindulni, ami fizikailag lehetetlenné vált, egy közvetlen az autónk előtt vészvillogóval leállított ezüst Focus-tól, amely a miénken kívül egy másik autót is teljesen elzárt a kijutástól. Nem estem kétségbe, gondoltam, biztosan beugrott valamelyik árus-bódéba, amelyek nagy számban találhatók a környéken. Udvariasan megkérdeztem a közeli árusokat, nem tudják-e kié az autó, de mindenhol nemleges választ kaptam. Sebaj, várjunk pár percet, majdcsak előkerül a tulaj.

A pár perc egyre nyúlt, már a 10-15. percnél tartottunk, ami a család kedélyállapotán nem javított (gyerek üvölt, nagyi próbálja nyugtatni, asszony sincs a topon, bármelyik pillanatban szülhet, a vérnyomásom kezd veszélyes magasságokat ostromolni, már percenként nyomkodom a dudát és közben arra gondolok, mi van, ha még egy fél óra, fél nap - honnan tudhatnám? Az előttünk posztoló árus- látva helyzetemet- felajánlja, hogy megadja a XIV. ker. kapitányság számát. Nem szokásom az ilyesmi, de egyszerűen tényleg nem tudom, mit tegyek, felhívom a kapitányságot, megkérdezem, ilyen esetben mi a teendő?

A telefonkezelő megnyugtat, hogy kiküld egy járőrt. Eltelik még kb 5-10 perc, látom, hogy szemben leparkolt a járőr. Hajszálpontosan ezzel egyidőben, kényelmes, laza léptekkel érkezik a tulaj, egy szót sem szól, nyitja a kocsit. Idegállapotomhoz képest szerintem rendkívül visszafogottan (esküszöm egyetlenegy becsületsértő kifejezés nem hangzott el, a legdurvább szó talán a tűrhetelen volt) néhány szóban gyorsan lefestettem neki a helyzetet, valamint azt, hogy kénytelen voltam rendőrt hívni. Gondoltam elnézést kér és gyorsan elhúz melegebb tájakra. Ehelyett a következő mondat jön ki a száján: "Magától meg kérek egy telefonszámot, mert fel fogom jelenteni."

Erre a váratlan fordulatra annyira nem számítottam, hogy tényleg szinte köpni-nyelni nem tudtam, de azért megkérdeztem, hogy mégis, milyen alapon. "Azt majd én tudom." -jött a válasz. Na, jó, én felveszem a kesztyűt, cseréljünk névjegykártyát, de mire a kocsitól visszafordultam, látom, hogy elindult, gondolom a rendőrautó látványa jobb belátásra térítette.

A rendőrökkel utólag néhány szóban megbeszéltem a dolgot mindannyian úgy láttuk, hogy nincs értelme feljelentést tenni, én amúgy sem akartam volna ezzel tovább húzni az időt. Azonban a mai napig nem tudom hová tenni az esetet.  Több verzió is megfordult a fejemben, pl. lehetett-e ez a régi rendszer reflexe:  majd jól feljelentelek, valamiben úgyis bűnös vagy, vagy egyszerűen a legjobb védekezés a támadás stratégia (de ennyire egyértelmű helyzetben, legalább 10 szemtanúval a rendőröket is beleértve ez egyszerűen nevetséges), pillanatnyi elmezavar, egyszóval tanácstalan vagyok.