Erőszakra éhes és vérre szomjas olvasóink most nyugodtan kattintsanak máshová, ez most nem az ő sztorijuk lesz. Péter ugyanis nem vert meg senkit, mi több, őt sem verte meg senki. Ellenben meglátott egy elcsapott baglyot a padkán gubbasztani, aki valószínűleg nem a gyalogosok zöldjét várta türelmesen. De a többit mondja el ő.

Nem tudom, nekem ez jut. Hol egy kutya, hol egy cica, hol pedig egy madár... Ma reggel Csepelre menet haladok a külső sávban 80 körül, mert nem akartam útban lenni, mivel ott 1oo-15o a nyerő.

Ő volt a szerencsés szerencsétlen

Ahogy megyek, látom az út szélén, de még az úttesten ott gubbaszt egy bagoly. Feltehetően valaki elcsapta. Forgatja a fejét, ahogy az autók húznak el mellette sorban. Nagyon szánalmas volt. Ez a szerencsétlen meg csak ott lapít az elhúzó kerekek mellett. Éjszakai madár, nappal esélye sincs, főleg nem itt, ebben a forgalomban és nyilván sérülten.

Persze egyedül nekem jutott eszembe megállni. Vészvillogóval megálltam és kb 3 perc múlva már mentem is tovább az Állatkertbe, ahol boldogan átvették tőlem csóri madarat.

Azoknak, akik látták és nem álltak meg: nekem kb 1 óra volt az egészet lezavarni és megmenekült egy élőlény a biztos pusztulástól. Próbáljunk meg mélyebbre lenyúlni magunkban valami emberi vonásért és segítsünk az elesetteken. Igazán semmibe nem kerül és az ember közérzete is sokkal jobb...

Azoknak, aki azért nem állnak meg, mert nem tudják, hogy mit kell tenni, azoknak o6 1 273-49oo. Ez az Fővárosi Állatkert száma, ahol nagyon udvariasan és segítőkészen átveszik a sérült madarakat.

Mindenki volt gyerek. Hogy nem jut sokaknak eszébe egy mese sem amiben a bölcs bagoly volt, vagy valami kellemes emlék, hogy megálljon? Hogy nem éreznek sokan egy cseppnyi irgalmat sem egy élőlény iránt? Milyen irányba megyünk?