Igaza van BGyRacernek, a rendőrök rendszerint negatív színezetű történetekben tűnnek fel itt a blogon, de más témákban is ritka a pozitív történet, hisz azt mindenki normálisnak tekinti és csak kevesen ragadják maguk elég a billentyűzetüket. No de levélírónk is a ritka kivételek közé tartozik és remek példát mutatott arra, hogy a rendőr is ember, akinek humorérzéke is van. Már amelyiknek persze, neki és nyolc barátjának mindenesetre mázlija volt. De nehogy azt higgyétek, hogy ezután nem is lesz rendőrcseszegetős poszt, élelmes olvasóink már abba a mappába is küldik ám az anyagokat!

Annyi "hülyeköcsögrendőr"-ös poszt, illetve komment merül föl időről időre a blogon, hogy gondoltam énbizony megírom nektek az én (egyik) történetemet, ami szerintem épp az ellenkezőjére bizonyíték.

Nyár végén történt, hogy lévén minden barátom még itthon van szabadon, elhatároztuk, hogy szokásunkhoz híven elmegyünk az erdőbe  szalonnát sütni, sörözni (sofőrök kivételt képeznek ezalól a pont alól), dumálgatni. Ez annyira jól sikerült, hogy a tűz körül tizenakárhány ember gyűlt össze melyből 9en jöttünk messzebbről, a többiek az erdő melletti lakótelepen laktak. A mulatság végeztével, hajnalban jó hangulatban jöttünk ki az erdőből és elkezdtük szervezni, hogy hogyan megyünk haza.

2 autós volt a társaságban, az egyikőjük én, a másik a cimborám. Jómagam az erdő bejáratával szemben parkoltam le, ahová szoktam, de a barátom nem rutinos, nem ismerte a helyet, így a bejárattól számítva olyan 100m-re a lakótelep parkolójában hagyta az autóját. Fiatalok vagyunk és bolondok, hát kitaláltuk, hogy addig elviszem a kilnec embert a saját autómmal, hisz simán beférünk a Szedán Asztrába. 2 barátom természetesen a csomagtartót választotta (69-es pózban, mert milyen vicces:)), 7en pedig betuszkoltuk magunkat az utastérbe.

Ezek után a 100m-t 2-es alapjáratban tettem meg, kb 15-20km/h-ás sebességgel, majd beparkoltam a barátom autója mellett lévő üres helyre és még a motort sem állítottam le, mikor megszólalt az egyik lány: "Akkor szerencse, h. ezek nem rendőrök..."; én odanéztem és abban a pillanatban bukkant ki a bokor mögül (, ami 1 méterre volt az autóm elejétől) 2 gyalogos rendőr. Mondom lesz, ami lesz, ezvan, Murphy, meg minden. Természetesen, ahogy kiszálltam az autóból, azzal a lendülettel csendült föl, hogy "Jó estét kívánok, kicsit sokan vannak ebben az autóban, nem?!".

Köszöntem illedelmesen, mindenki kievickélt, köszönt (hátsó sorból 4en, mellőlem 2en...), összesen 7en álltunk félkörben a 2 rendőrrel szemben. A rendőrök összeszámolják hangosan, hogy hányan is vagyunk részünkről síri csönd, én elindulok a csomagtartó felé, gondoltam ezvan én ugyan nem titkolódzom, beismerem, ha szart csináltam, de mielött odaértem volna föltört a röhögés a lezárt ajtó alól...

Rendőrök fölvont szemöldökkel, érdeklődve nézik mi történik. Kinyitom a csomagtartó fedelét, a röhögés immár hangszigetelés nélkül hallatszik, amig észre nem veszik a fehér ruhás biztosokat, akik  nem tudják leplezni, hogy bizony jókedvre derítette őket a 2 srác látványa, akik 69es pózban fekszenek a csomagtartóban és röhögnek. Én a kezembe temetem az arcomat úgy nevetek; a helyzetkomikum mindannyiunkra kihat...

Miután kikászálódnak a csomagtartóból, én odam1egyek a rendőrökhöz és elmondom, h. én vezettem, az én ötletem volt és csak "onnan" jöttünk idáig, mert ez milyen vicces és, hogy bevallom felelőtlenség volt, mégha 20-szal jöttem végig, akkoris. Ők elkérik minden iratomat, a kocsi iratait, a többiek iratait, de nem kérdeznek le. Én az egyikőjükkel beszélek, amíg a többiek a másik rendőrnek mesélik, hogy mit csináltunk, szalonnát sütöttünk, stb.

A vége az lett, hogy mi nem találkoztunk (ergo a történet kitalált, meg sem történt, és pontos időt és helyet sem írok, mert nem volt időm kitalálni; remélem megértitek :) ...) és a lelkemre kötötték, hogy bár meg kell hagyni, tényleg vicces volt, de többet, ha lehet ne csináljunk ilyeneket. Illedelmesen megköszöntük, ők még mindig mosolyogva folytatták az útjukat a telepen, mi pedig a 2 autóval szép szabályosan hazavittünk mindenkit, de még a sarkon intettünk egymásnak a rendőrökkel köszönésképpen.

Erre lehet mondani, hogy szerencsénk volt, mert rendes rendőröket fogtunk ki, stb..., de szerintem  nem így van. Persze-persze, bizonyára vannak közöttük is bunkók és szemétládák (ahogy mindenhol vannak), de legtöbbjük nem ilyen; szimplán csak emberek, bármilyen meglepő is. Valószínűnek tartom, hogy ezek az emberek egyáltalán nem műveletlen köcsögök, csupán, mint minden ember, ők is frusztráltak, ha lekezelik őket, nem becsülik meg a munkájukat és tiszteletlenek velük.

Engem eddig sosem büntettek meg, és ennek nemhinném, hogy az lenne az oka, hogy különösen szerencsés csillagjegy alatt születtem, hanem inkább arra gyanakszom, hogy jólesik az embereknek, ha emberként és tisztességesen beszélnek velük. Persze az is lehet, hogy szimplán csak látszik rajtam, hogy tanultam az esetből és legközelebb nem csinálok hasonlót:).

Végezetül pedig csak annyit had' tegyek hozzá, hogy próbáljunk kicsit könnyíteni a dolgukon és észrevenni, ha hülyék vagyunk. Biztos nem véletlenül állítottak meg... Vagy képzeljük magunkat az ő helyükbe. Mi hogyan viselkednénk, ha esetleg egész délelött a szakadó esőben irányítottunk volna forgalmat? (ld.: 107 írását!)

Gondoljunk csak bele, hogy, ha frusztráltak vagyunk, vagy idegesek, mert egész nap szivattak minket, akkor még a saját szeretteinkkel is képesek vagyunk csúnyán összeveszni semmiségeken...

Csak ennyit szerettem volna, lehet kicsit hosszú lett, ezért elnézést kérek.

(Természetesen én sem vagyok angyalka, van, hogy önbíráskodom és megszegem a szabályokat (50es karikától ments meg Uram minket! (illetve a rejtett sunyi traffiktól is légyszi!)), szóval nem szeretnék álszentnek látszani, de azthiszem a saját hülyeségünkért nem a rendőr a hibás (csak ne bújna el a traffival...:( ))