Egy újabb gyöngyszem a magyar közlekedés-kultúrából és egy újabb sikertelen vizsga emberségből. WB csak szeretett volna beparkolni a garázsába, de egy taxis úgy döntött, ezt az egyébként egyszerű műveletet kissé megbonyolítja.

Még egy olyan sztori, amiben minimális észnek kellett volna lennie meg empátiának meg hát kultúrának de hát ugye... Ne várjunk azért sokat a közlekedésben általában résztvevőktől. Főleg ne taxistól.

A sztori: nagy forgalmas út a XIII. kerületben, keresztezik mindenféle kisebb utcák, amik jellemzően bár két sávosok lehetnének, az egyik oldalt, mintegy közmegegyezés szerűen foglalják el a parkoló autók (lévén, hogy amúgy parkolóhely nincs, viszont van 4-5 új építésű társasház). Nincs is ezzel baj, jómagam is egy ilyen társasházban bérelek mélygarázst, épp merthogy amúgy nincs parkolóhely.

Tehát lekanyarodás a kis utcába, és bár az én sávom a szabad és a másikban állnak végig az autók, elengedtem az épp felém haladó 3-4 autót (megjegyzem : máskor a forgalom közelít a nullához). El is mentek szépen ám az egyikre már vártam vagy 1 percet, csak nem mozdul, nagyjából a másik végén áll az utcának mozdulatlanul. Lévén, hogy a garázs az utca közepe tájékán van, megindultam, hisz nem zavarjuk egymást, ő áll én meg lefordulok még előtte.

Na de ekkor a taxis - merthogy kiderült, hogy az volt a szentem - meglódult a sávomban , és nagyjából 30 centire attól a ponttól, hogy én be tudjak fordulni a garázsba (erős padkázás nélkül) egymáshoz értünk én indexelek szépen jobbra hogy mennék be a garázsba, mutogatom neki, hogy menjen már hátrébb 40 centit hogy be tudjak fordulni, de semmi. Hiénánk csak nézett előre, még rám is húzta a kormányt, hogy ne tudjak egy tapodtat se mozdulni előre.

Várok, mi lesz. Mondani sem kell, hogy semmi, a taxis áll az én sávomban, minek utána vártam rá jó másfél percet, hogy elengedem (amit nem is kellett volna, ugye) és láthatja, mi a célom - be akarok fordulni, de semmi. Nagyjából 1 perc állóháború után, okos enged, szamár szenved alapon el kellett kezdenem visszatolatni a korábban említett forgalmas fő útig, remélve, hogy senkinek nem lesz olyan ötlete, hogy akkor ő lendületből bekanyarodik az utcába (figyelembe véve az átlagos 80-as tempót és az emberek fékezéssel szemben tanúsított megmagyarázhatatlan ellenszenvét ez sanszos) , ezzel eltarolva engem.

Közben a taxis velem együtt, egy ritmusban "tolt" előre. Kiértem ő ment az utjára, mintha persze mi sem történt volna. Aztán én meg tegnap óta zsörtölődhetek, hogy ilyen tényleg van, és hogy mennyire kell ahhoz gyerekszoba mentesnek lenni, hogy ilyet tegyek. Nem tudom a választ :(