Sikeresen túl vagyunk az első egész hétvégés találkozónkon, kellően elfáradva estem én is ismét gép elé. Kaptok ám majd beszámolót, de addig is íme Kekecke levele, aki hű volt a nevéhez akkor is, amikor egy kétajtós szekrény szólt be neki.

Tél lévén aktuális az esemény, ami történt velem a múlt héten. És mivel ma olvastam egy Suzukis postot, hát be is ugrott, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amúgy is meg akartam írni (leginkább első felindulásomban, bár később letettem róla, aztán most mégis... :-))

Céges furgonnal épp anyagot szállítottam az egyik helyre, ahol dolgozunk. Ez egy nagyáruház, egy nagyvárosban. A komplexum mögött álltam meg - mindig ott szoktam, mert onnan könnyebb a cuccost bejuttatni -, van ott egy rakodó sáv, direkt az ilyen hülyéknek, mint én. Ki is van táblázva, hogy ott ne parkoljanak, merthogy tilos, a biztonságos őr is szokott csinos kis cetliket kirakni a "civil" autókra. De persze ez senkit nem akadályoz a szabálytalan parkolásban...

Mint ahogy az elmúlt csütörtökön is volt. Hatalmas hó, "természetesen" a rakodósávra feltolva. Volt egy icipici hely a rámpánál, ott gyorsan meg is álltam, bár igaz, hogy eléggé "lelógott" a furgonom segge, mert egy régi típusú klasszikus ezüstmetál(!) Suzuki stift szabálytalanul - naná! - parkolt előttem.

Ragadósra ráparkoltam (gy.k.: szinte összeértek a lökhárítók). Előtte egy terepjáró állt, de köztük volt még egy kispolszkinyi hely, így minden lelkiismeret-furdalás nélkül kiszálltam, és nekiláttam a gyűlöletes munkának: a nehéz cuccok kicibálásának a raktérből.

Ekkor kinyitotta a kocsi ajtaját (nem is vettem észre, hogy benne van) egy kopaszra borotvált kétajtós szekrény, és tegezve megkért, hogy ugyan álljak már ki mögüle. Én meg nem kedvesen felhívtam a figyelmét, hogy tilosban parkol, az a sáv rakodósáv. És folytattam a gürcölést.

Nagy nehezen áttoltam a hóakadályon a teherhordómat, amikor megláttam, hogy mekkora hely van még előtte. Amint egy kissé melléértem a rámpán, ő visszaszólt, hogy akkor nem engedem ki?!

Mire én: ha megvárod, míg visszajövök és fordulok még egyet (nem tudtam mindent egyszerre felvinni), akkor kiengedlek. Egyébként meg ha ekkora hely nem elég neked, add vissza a jogsid.

Fölmentem (reszkettem, hogy mit tesz majd velem, vagy az autóval), lepakoltam, fordultam egyet, még ott volt. Mire a második adagot is kipakoltam, ki tudott állni...

Gondolom szarul esett neki, hogy igazam volt. És hogy a hónaaljáig értem...