Nem csoda, ha a rendes adófizetőknek böki a csőrét, ha mások a kiskapukat kihasználva kevesebbet fizetnek a közös kasszába, amit aztán persze azokból facsarnak ki, aki amúgy is fizet. Ebből adódóan bosszantó, amikor magyarok furikáznak saját autójukon külföldi rendszámmal, ami leggyakrabban szlovák szokott lenni, hisz ott a legegyszerűbb ezeket a dolgokat elintézni. Attila Szlovákiában élő ismerőse ennek a gyűlöletnek esett áldozatul, egymás után kétszer is kiszurkálta valaki a kerekeit, pedig senkinek sem ártott semmit.
Azért ragadok billentyűzetet, hogy egy érdekes, szomorú történetet megosszak. Nem titkolt célom hogy az elkövető talán magára ismer és magába néz.
A szlovák rendszám-téma már lassan annyira elcsépelt, hogy senki sem foglalkozik vele, úgymond megtűrt dologgá vált. Nagy terepjárók, felső kategóriás autók közlekednek magyar állampolgár tulajdonossal szlovák rendszámmal. Csak valószínűsíteni tudom, hogy ez ellenük felgyülemlett népharag áldozata lett egyik ismerősöm.
Ő szlovák állampolgár, magyar nemzetiségű, de elkövette azt a hibát, hogy a bátyja (aki nyilvánvalóan szintén szlovák állampolgár) egyébként nem túl nagy értékű autójával eljött Budapestre. Két héttel ezelőtt vasárnap amikor menni akartunk valahova, bosszúsan tapasztaltuk, hogy jobb oldali kerekeit kiszúrták a XIII. kerületben az utcán álló autónak.
A biztonság kedvéért két kereket tehát, hogy még véletlen se lehessen legalább gumisig elmenni pótkerékkel. Megvolt a hétfői program, kerekek egyenként gumishoz gurít, vissza, idő, pénz, bosszúság. Természetesen a javítást követően nem ugyanoda, hanem két utcával odébb állt meg, hátha csak a konkrét hellyel volt baja valakinek (ami se kapubejárást, se más tevékenységet nem akadályozott).
Múlt pénteken indultunk volna vidékre, és gyanús volt, hogy a jobb első ismét laposabb a kelleténél. Na, biztos a gumis végzett kevéssé minőségi munkát, nem sikerült a ragasztás. Pótkerék fel, vidékre le. Budapest felé jövet valami fura imbolygást produkált az autó. Kiszálltunk, hát a jobb hátsó is leeresztett, kb 0,5 bar nyomás volt még benn (még szerencse, hogy nem történt baleset) Mivel a pótkerék is már használatban volt, benzinkúttól benzinkútig haladtunk az M7-esen mindig pótolva az elszökő levegőt.
Már többször majdnem a gumiszerelő anyját emlegettük... hogy lehet ilyen munkát végezni. De ma úgymond garanciális javításra vittem a gumit, amikor kiderült, hogy ugyanúgy mint azelőtt, mindkettőt valami éles tárggyal kiszúrták (biztos hogy nem elsőre több helyen, egyértelmű volt hogy a javítás után történt). A laposan használt gumit már javítani sem lehetett, tehát két új gumi árába fáj most a dolog. És akkor még örülhetünk, hogy nem az autópályán vágódtunk mondjuk a szalagkorlátnak vagy valaki másnak.
Ezúton szeretnék "köszönetet mondani" annak, aki most úgy érzi hogy jól móresre tanított valakit. Elismerem, könnyebb volt az utcán álló szlovák rendszámos kb. félmillió forint értékű autó kerekét kiszúrni kétszer, mint mondjuk betörni egy budai villa garázsába és ott keresgélni hasonló felségjellel ellátott luxusautó után. De könyörgöm, legalább egy kicsit gondolkozzon: ilyen értékű autónál abszolút nem éri meg a rendszám-ügyeskedés.
Mielőtt valakinek az jutna eszébe, hogy nem a szlovák rendszám, hanem feltételezett szlovák tulajdonos ellen szólt a támadás: az autón magyar nyelvű matrica is található egész feltűnő helyen.
Mindenesetre azóta még csak a Dózsa György utca környékén sem parkol az autó.
Hát ennyi a történet, csak remélni tudom, hogy egyeseket elgondolkoztat.
Az utolsó 100 komment: