VRaptor próbál kicsit egészségtudatos, környezetkímélő és nyugis életvitelt folytatni, de úgy tűnik ennek egy viszonylag békés helyen is kellőképpen gátat tudnak vetni bizonyos autós egyének. De hová sietnek egy ilyen madárcsicsergős, zöld kis szigeten a csúnya bácsik?

Nem tudom megér-e egy posztot, de biciklizős pályafutásom során azt hiszem az egyik legkirívóbb eset történt velem ma. Nem is maga az, hogy le akarnak szorítani, meg az se, hogy a kedves úriemberek kultúráltan megpróbálják utólag tisztázni az eseményeket, hanem maga a helyszín: a Margitsziget. Budapest kikapcsolódási központja, sziget a város szmogja, a beton és a sok autós között.

Munkából tartottam este háromnegyed 7 körül hazafelé, a szokásos útvonalon, át a Margitszigeten. Szeretem, mert jobb a levegő, csak nehany autó közlekedik (általában normálisak), és rengeteg a sportoló és a kikapcsolódásra vágyó család, gyerekek. A Hajós hátsó kijáratánál van egy behajtó autóknak, itt történt az ominózus eset.

Én épp egy másik biciklist előztem, aki csak kicsit volt lassabb nálam, de saját sávomban, szembe pedig szinten kerékpárosok, és elektromos szigetjáró miniautók, és sok gyalogos kiránduló (az út mellett). A behajtóból kikanyarodott egy bordó Citroen Xsara Picasso, az elektromos kiskocsik miatt azonban nem a saját sávjába, hanem középre, félig tehát abba a sávba, ahol én épp a másik bicajost előztem, mit ad Isten közel az út közepéhez.

Kicsit el is bambultam, meg hát nem is számítottam, hogy hirtelen, relative lendületesen egy autó fog szembe jönni velem, így nem tudtam időben reagálni. Hamar kiderült így, hogy aki szembe jött, az valószínűleg a Margitsziget tulajdonosa, és így nyilván az út csak az övé, ezt hangsúlyozta is azzal, hogy még jól rám is húzta a kormányt. Tényleg, mit képzelek én, hogy nem ugrok el előle, ha ő jön.

Nem kifejezetten örültem, de általában nyugodt ember vagyok, végülis nem történt semmi, még meg is voltam lepődve, hogy a Margitszigeten ilyen is van, ahova felelősségteljes ember külön behajtási engedélyt adnak az arra érdemeseknek. Nem szóltam egy szót se, kezemet se mozdítottam, leszoktam róla (nem akarom összeveretni magam). Megyek szépen tovább a dolgomra - gondoltam én.

Aztán hallom az erősödő motorhangot hátulról. Margitszigeti nyugalom, merengés kikapcs, túlélő mód bekapcs, azonnal menekülő útvonalakat kerestem. Nem is kellett soká várni, pár pillanat múlva már meg is jelent a Citroen mellettem balra, jó közel, egyre közelebb. Járdára gyorsan felugrat bokrokon keresztül. Citroen mellémhúz, ajtó kinyit menet közben. A két úriember valamelyike az alábbi szavakkal gondolta, hogy elnézést kér, amiért a sávomban szembe jött, és kétszer is majdnem fellökött: "Akarsz még szórakozni, kisköcsög?".

Persze, érdekes elképzelés, de ha már azt hiszi, hogy nekem szórakozás az, hogy elcsapassam magam, akkor miért nem a Hungárian ugrálok kamionok elé? Mivel erősen közeledett a Hajós első bejárata, ahol tényleg kárt tudott volna tenni bennem, és az eddigiek fényében erre reális esélyt láttam, így a megszokott lépés következett a tervben: jó hangosan, hogy mindenki felfigyeljen, elkezdtem kiabálni, hogy "Miért akartok megölni?". Sokan voltak, úgyhogy a Citroenes vegülis megállt, én mentem tovább, pár másodperc után visszanézve láttam, hogy megfordult és megy a dolgára.

Néhány kérdés felmerült bennem az eset kapcsán, amiben biztos lesz aki szerint én vagyok hibás, hiszem biztos direkt keresem a bajt, és különben is miért biciklizek.

1. Ha megyek a saját menetirányomnak megfelelő sávban, és valaki szembe jön, akkor miért gondolja, hogy én vagyok a hibás? hogy még jól le is akarjon szorítani, és megnevelni.

2. Az ilyen honnan kap behajtási engedélyt a Margitszigetre? Ahol rengeteg sportoló és gyerek mászkál eseténként még a főúton is. Aki ennyire nem tud különbséget tenni azt illetően, hogy hol kell az erőfölényt fitogtatni a volán mögül, az hogy kaphat engedélyt? Egy szemet kidüllesztő büntetessel mellékelve bevonnám örökre az engedélyét egy életre.

3. Ha annyira sietett az úriember, hogy a forgalmi helyzetet figyelmen kívül hagyva kanyarodott ki, akkor arra hogy juthat ideje, hogy megkergessen mint hegyipásztort a lavina?

Nem tudom, ki hogyan oldana meg egy ilyen helyzetet. Személy szerint nem vagyok az önbíráskodás híve, és úgy gondolom, hogy jól kezeltem a helyzetet - szégyen a futás, de hasznos. Ha IFA-val lettem volna, akkor azért valószínűleg más a befejezés :)