Laci tesztelte a sofőrök viselkedését kis fényképezőgépével. Sajnos a végeredményen nem látszik semmi, így be kell érnetek egy illusztrációval, de a reakció mindenképpen megér egy misét.

Szürkület, békésen gurultam hazafelé egy gyorshajtásra csábító lakott területen (Budakalász Szent István telep: az út egyik oldalán házak, a másikon HÉV töltés). Itt én sem szoktam szigorúan betartani az 50-et, de általában a rendőrök toleranciasávján belül maradok, szóval kb 60. Ennek ellenére fél perc alatt, három városi terepjáró is kielőzött.

Nem tudom, hogy ki vagy mi húzta görcsbe a gyomromat: Walker, a texasi kopó? Dredd bíró? A munkahelyről hozott stressz? Vagy csak az irigység? Teljesen véletlenül az anyósülésen hevert egy kis fényképezőgép (Samsung A50, de ez lényegtelen), bekapcsoltam, felemeltem és vártam.

Épp, amikor közeledtem a HÉV megálló előtti zebrához, és picit lassítottam (ebben a napszakban látszanak legkevésbé a kivilágítatlan gyalogosok), a tükörre vonzotta a szemem két, hátulról gyorsan közeledő xenon-lámpa. A türelmetlen faszi pont a zebrán előzött meg.

Kéjes örömmel nyomtam meg a kioldót, a kis masina alig fél másodperc totojázás után engedelmesen exponált és vakuzott. A terepjáró féklámpái szinte azonnal felvillantak. Ettől persze engem kitört a frász: a fényképezőgépet az anyósülésre dobtam és gyorsan magamra zártam az ajtókat.

De nem történt semmi különös, bár az X5 a következő kilométereken hajszálpontosan 50-nel haladt. Amikor végre biztonságban hazaértem, diadalhoz hasonló érzés töltött el. De azóta nem villantottam.