A rózsaszín pólós nőnek valószínűleg fogalma sem volt, hogy U. miért is fényképezi le és néz rá szúrós szemekkel. És különben is, a parkolósáv közepére melyik hülye festeget mindenféle sárga csíkot?!

A képen látható biorobot sajnálattal vette tudomásul, hogy a kocsija nem elég nagy, hogy az egész bicikliutat elfoglalja. Naívan feltételezhetnénk, hogy a hölgy - mert hogy az - éppen induláshoz készült és... de nem. Ő ha már belevágott egy terület foglalási kísérletébe, akkor azt végighez is viszi. Valószínűleg einstandot is kiálltott!

A fényképet ekkor készítettem, mivel nem gondoltam, hogy a helyzet még fokozódhat. <del>Lúzer</del> Birkatürelmű emberként ha tehetem, akkor feleslegesen nem konfrontálódok, így rögtön tovább is tekertem.

~Tíz perccel később visszafelé haladtam ugyanezen a vonalon, de a barátnőnk még mindig itt dekkolt. Hosszas agymunkával kigondolta, hogy ha kinyitja a kocsi összes ajtaját, akkor sikeresen blokkolhatja a teljes átmenő forgalmat. Az alapossága rendkívüli volt: még a csomagtartóról sem feledkezett el! Az elvégzett munka után pedig a jól megérdemelt pihenés gyanánt a barátai gyűrűjében támasztotta a kocsit és hűsölt.

Ekkor érkeztem ismét: lassítottam, megálltam és érdeklődően néztem a rózsaszín pólós csodára, hogy mégis ezmostmi. Nem meglepő módon egy buta, kifejezéstelen üres tekintettel találkoztam és szemmel láthatóan nem értette, hogy vaj´ mit akarhatok.

Felmerül bennem A kérdés, hogy ilyenkor mi lenne a leginkább hatásos:

1. Nyomatékosan kurva anyázva jelzem, hogy kotródjon a biciklisávról, mert meg találom karcolni <del>a pofáját</del> az oldalát;

2. Türelmes entellektüel módjára felveszem vele a kapcsolatot és energiát nem kímélve rávezetem a problémám mibenlétére;

3. Hagyom faszba, hisz ha tótágast állok sem fog változtatni soha a viselkedésén.

Esetleg kombózzak: 2., majd 1. és végül 3.?

Úgy értékeltem, hogy teljesen mindegy, hogy mit csinálok: a várható érték mindhárom esetben ugyanaz. Fejcsóválás közepette és odébbálltam.