Érzésem szerint - bár levélírónk ezt nem említi - Hargita lehetett az "A" jelú autó sofőrje, esetleg utasa, mert bár mindig a hátulról érkező a hibás, álló autónál pedig ha nem is lehet követési távolságról beszélni, akkor sem lehet ő a hibás még olyan esetben sem, ha netán szabálytalanul parkol (esetünkben nem erről van szó). Én úgy érzem, elég egyértelmű a helyzet, a sztori beküldője már nem egészen így látja. Ti hogyan vélekedtek róla?

Rendszeresen olvasom a blogot, és ennek hála a mai események után egyből Ti, kommentelők jutottatok eszembe, ugyanis bízom benne, hogy a következő szituációt helyesen tudjátok majd értékelni. Én még nem tudom, hogy ki a hibás, ezért is írom le – sokaknak bizonyára banális - történetemet.

Történt egyszer (úgy 3-4 órája), hogy „A” jármű vezetője kb. 80 km/h vagy inkább az alatti sebességgel haladt hazafelé egy egyszámjegyű főútvonalon. Egy kanyar után azonban váratlan akadállyal szembesült. Közvetlenül a kanyar után az úttest menetirány szerinti jobb oldalának kellős közepén állt a „B” jármű (de lehetne „S” is, és máris rájöttök, hogy melyik népszerű márkáról van szó - gondolom Seat, Subaru, Ssangyong, Skoda, esetleg Saab - a szerk.), benne a vezetőjével, aki egy óriási közlekedési táblán próbált eligazodni.

Ez a tábla a néhányszáz méterre lévő körforgalmat hivatott jelezni,és mindösszesen két város neve volt ráírva, köztük azé is, mely felé ő a későbbiekben haladni kívánt, de mivel még nem döntötte el, hogy majdan pontosan merre akar menni, ezért megállt az úttesten és az álló autóban gondolkodott. (Szándékosan nem írok helységnevet, de az egyik város egyértelműen északra, a másik pedig egyértelműen délre feküdt az adott helytől.)

A szó szerint értendő csattanó igen rövid: „A” jelű jármű a kanyar után - persze intenzív fékezés közepette – beleszállt az úttest közepén álló „B” jelű jármű hátuljába. Az előbbi vezetője autójából kiszállva tanácstalanul meredt maga elé, nem tudta, hogy ilyenkor mi is a helyzet, de nem feledte eredeti problémáját sem, és továbbra is azon filozofált, hogy ha majd eljut a körforgalomba, akkor melyik irányban kell elhagynia azt (neki még volt mivel hazamennie, ellenben „A”-t vontatni kellett). A hibát nem ismerte el, mivel ő nem hibás, hiszen csak gondolkodott.

A kiérkező hatóság közölte, hogy egyértelműen „A” a hibás, mert nem tartotta be a követési távolságot, nem is helyszíneltek, a megegyezést javasolták. Papírok kitöltve, eset lerajzolva. „B” valószínűleg még a hazautat keresi, „A” járművet hazavontatták, egyik utasa (szintén szó szerint értendő:) nyomós okból a traumatológián dekkol órák óta (ez is megérne egy posztot).

Jelenleg itt tartunk.

Kérdéseim a kedves hozzászólókhoz:

1. Egy álló és egy mozgó jármű között hogyan létezhet követési távolság?

2. Mire alapozzák oly sokan azt az általánosítást, hogy mindig a hátulról belemenő a hibás?

3. Ti mit tennétek „A” jármű vezetőjének helyében, ha majd a biztosító nem lesz hajlandó fizetni?

Elvileg képben vagyok a jogalkalmazás mikéntjével, mert szegről végről valami ilyesmiből próbálok diplomázni éppen (nem jogász leszek), de nemigen tudok zöld ágra vergődni. A Kresz. alapján „B” vezetője megszegte – többek között - azt a szabályt, miszerint lakott területen kívül tilos az úttesten megállni, ráadásul mindezt kanyar után, de úgy érzem, hogy ez így kevés.

Előre is köszönöm a megtisztelő hozzászólásokat, remélem tudtok segíteni, hogy mitévők legyenek a történet szereplői.

Az eset legfelháborítóbb és egyben legszomorúbb tanulsága, hogy bárkit is hoznak ki hibásnak, az ilyen „B”amba lények miatt egy másik szituációban akár emberek halhatnak meg vagy szenvedhetnek komoly sérüléseket.

(Jó tanács: ne lazítsátok meg az övet, ha az kényelmetlen, mert ütközéskor akkorát ránt, hogy hajnalig ücsöröghettek a traumatológián…)