De végül nem az lett belőle. Suzukis apuka igazán figyelmes volt, hogy cégnevet nem írt, így azt jótékony homály fedi, hogy hol is cseszték szét a fél autóját. Persze utalt rá, úgyhogy ahogy a kommentelőket ismerem, lesz valaki más is, aki rajtam kívül is merne tippelni.
Pár hetes történet, egy francia autószervíz és bolthálózat csömöri telepérõl. Elvittem a kocsimat (2000 évi 1.3 Swift, 5 ajtós), mert a téli gumikat szerettem volna a felniken nyárira cseréltetni. Más mûhely nem esik útba, ami még este 6-7 körül nyitva lenne, így ezt választottam. Soron kívül érkeztem, így kb. fél óra után nekiálltak.
Tudomásom volt róla, hogy a jobb hátsó keréknél az egyik csavar menete már kissé "nyálkás", azaz kezd elnyíródni, ezt jeleztem is. A szerelõ nekiállt, légkulccsal. Mivel 10 másodperc után nem jött le a csavar, tovább erõltette a kulcsot, immár pajszerral kombinálva. Eredmény: a beütõs tõcsavar körbe kezdett forogni, anya rajta. Már ez is megrémisztett, én nem így kezdtem volna el...
De a folytatás horrorba illett: jobb híján flex-el elvágták az anyát hosszába, és vágóval szétütötték amíg le nem esett. Utána lejött a kerék, de ugye a csavar immár teljesen kijõve a dobból ott fityegett. A természete meg olyan, hogy befelé akar esni a dobba, mert belülrõl lett beütve gyárilag. Nincs mese, le kell venni a dobot is. Ez sikerült, a beütõs biztosítóval ellátott anya elsõre lejött (hiába, még én húztam meg pár éve...).
A szemöldököm akkor kezdett felszaladni, amikor közölték, hogy a dob nem jön le, csak úgy, ha a fékpofák is károsodnak. És láss csodát, igazuk lett, mert azt is tönkretették. Egyszerûen fogtak egy brutál lehúzót és letépték. Közben püfölték kalapáccsal a dobot néhol, de anno én másképp láttam/tanultam/csináltam... És bármilyen vállas, kopott is volt a dob, lejött, csak kis türelem kellett hozzá - meg némi hozzáértés, megkockáztatom...
Még a kézifék kötelet sem lazították meg. Végül lejött a dob, kiszedték a csavart, és adtak egy 55 ezer körüli árajánlatot fékpofára, fékdobra és csavarra, inclusive a munkadíj. Itt már csak pislogtam. Megnéztem szegény fékpofákat, amik ugyan a helyükön maradtak, de a munkahenger felõli lemez, ami a dugattyú vájatába fekszik bele, teljesen el volt görbülve.
Ez ugye egyrészt azért rossz, mert fékezéskor oldalt nyomja a pofát, másrész a dugattyú sem egyenletesen terhelõdik, és könnyen elengedheti magát, azaz ereszteni kezd - magyarán két lépés a fékre és szevasz, új munkahenger plusz fékpofa. Kérdeztem, ugyan nem egyengetnék-e ki a betétet, már így kisiparilag, csak ki kell akasztani és visszahajtani a végét egy fogóval és kész, legalább össze lehet rakni. Nem lehet, mondták a hozzáértõ szakik, betétet tilos hajtogatni. De ha itt hagyom a kocsit, kicserélik a munkahengert is.
Nem kértem belõle, már csak haza akartam jutni, és minél elõbb vagy megcsinálni, vagy egy tényleg profi autószerelõre bízni a masinát. Így végül eljöttem, görbe pofákkal, 3 csavarral rögzített felnivel (nyomatékkulcs viszont akadt, profin meghúzták a maradék csavarokat...), úgy, hogy az eredeti beütõs anyát tették vissza, már ami maradt belõle. És az orrom elé toltak egy papírt, hogy a fenti hibákat találták, és nem az õ hibájuk. Én már csak menni akartam, így aláírtam. Oda ugyanis akkor sem vinném vissza az autót, ha ingyen kicserélnék a felét.
Mellesleg az autót úgy kaptam vissza, hogy az ülésvédõ fóliacafatot benne hagyták, a leszerelt gumikat pedig az általam hozott, immár koszos és itt-ott szakadt, használt zacskókba tették vissza. No comment, az utóbbi pár évben nem találkoztam olyan mûhellyel, ahol a gumikat ne zsákolták volna be saját logós vagy bármilyen egyéb új zacsiba.
Másnap egy tényleg hozzáértõ és korrekt autószerelõ ismerõsöm helyrehozta a károkat, igaz, gépmûhelybe kellett vinni a dobot, de egy füst alatt kicserélték a zajos kerékcsapágyakat és az általam még a gumicserénél felfedezett szétszakadt féltengely külsõ gumiharangot is -amikrõl a nagytapasztalatú és folyton továbbképzett szakemberek elfelejtettek említést tenni, végülis az nem volt feladat...
Az utolsó 100 komment: