Romániában is vannak magyarok, Tpapa is egy ilyet foghatott ki utazása során, vagy legalábbis az illető értette, mit mondott neki. És nem szépet. Az meg jól fel is húzta rajta magát.

Azért írom meg ezt a kis szösszenetet, ha valaki azt hinné, hogy máshol Kánaán van, tegyen le erről.

Kolozsvárra mentünk a múlt héten, sokan, 5-6 autóval. A határon vártuk be egymást, megbeszéltük a megbeszélnivalókat, majd különváltunk, aztán hol összetalálkoztunk, hol szétváltunk újra. Az eset egy olyan szakaszon történt, ahol együtt voltunk többen.

Megyünk a 2x2 sávos úton, normális tempóban. (Megengedett sebességgel.) Néha lámpa, néha lassabb autó a belsőben, semmi különös, hol az egyik sáv a gyorsabb, hol a másik, néha váltok, máskor bambulok és megyek a többiekkel. Szóval semmi különös.

Egyszer csak előkerül egy helyi (román rendszámú) Skoda Octavia. Jön velünk, hol köztünk, hol előttünk, de nem húz el, néha beragad egy-egy forgalmi szituációba, így kerül újra mögénk. Még mindig nem gyanakszom semmire, de mintha kicsit fájna neki, ha mi vagyunk elöl. Nem baj, nekem nem fáj a fordítottja, menjen. Nem megy. Útfelmarás.

Én terepjáróval, kit érdekel, leugratunk, minek lassítsak? Erre Ő a másik sávból szépen keresztbe áll előttem. (Az odáig rendben van, hogy átlósan lemenni jobb, de nem akkor, ha a másik sávban jönnek, és nincs elsőbbségem.) Enyhe dudaszóval jelzem neki nemtetszésem.

Innen a fazon egy rémálom. Kacsázik össze-vissza, ha mégis megelőzném rágyorsít, szorít át a szembejövők sávjába. Ha visszamegyek mögé, lassít. Mint aki kifejezetten arra játszik, hogy baleset legyen. Kicsit odébb balra kanyarodnak, beáll a sor, mert itt már csak egy sáv van.

Szépen mellé csorgok jobbról. (Elég széles az út, alig vagyok a padkán, az én kocsimnak nem gond.) Nem rejtem véka alá a véleményemet: "Tudsz róla, hogy egy f@sz vagy?" Majd továbbmegyek. (Tudom, konfrontatív voltam, még sincs kedvem hamut szórni a fejemre, majd este kinyomok egy sünt.)

Pár kilométerrel később utolér, megáll előttem. Kikerülöm. Megint utánam jön, megint leszorít, megint kikerülöm. Talál egy olyan helyet, ahol azt hiszi, elég szélesen el tudja foglalni az utat, kipattan a kocsiból, boxoló mozdulatokat téve jön felém. Mosolygok, jobbról kerülöm ki. Itt volt az egyetlen necces szitu, a hülye utasa (szintén fiatal gyerek), majdnem kinyitja az ajtót elém.

Mi a tanulság? Semmi. Megtarthattam volna a véleményemet magamnak, meg szétverhettem volna a pofáját is. (Mint később megtudtam a következő pihenőnél, a többiek között, akik a hátunk mögött jöttek és nézték a történéseket, komoly szurkolótábora volt ennek a változatnak, pedig Ők csak azt tudták, hogy 140 kg vagyok, a harcművészeti múltammal még nem is dicsekedtem.)

Próbálom letudni azzal, a dolgot, hogy az illetőt valami egyéb sérelem érhette a napokban, pl. elhagyta a barátnője vagy ilyesmi, azt hozta ki az útra. Mert ha ennyit stresszt sem tud lekezelni, amennyit tőlem kapott (duda+vélemény), akkor egyszerűen nem életképes az egyed.

Jó utat nektek, és kellemesebb élményeket! (Hazafele semmi gond nem volt, bár ott is fájt néhány kisebb autó vezetőjének, amikor elhaladtam. Látszott, ahogy tapossák szét a technikát a szerpentinen, de hát az Ő dolguk. Mint ahogyan a 17 literes átlagfogyasztás meg az enyém a kútnál. Mindenkinek a maga kersztje.) :o)