Ideális esetben az volna az alap, amit Péter is megtapasztalt pár nappal ezelőtt. Figyelmetlen volt, kiejtette a kocsikulcsát a zsebéből, amit aztán leadtak a helyi kapitányságon és rögtön házhoz vitte neki egy lelkiismeretes rendőr.

A hétvégén Pécsett akadt dolgom, az egyetemen, valamint rokonokat látogatni. Pénteken hajnali 5-kor indultam Pestről, így délutánra már meglehetősen álmos voltam az egész napos egyetemi konzultációt követően, mikor megérkeztem családtagjaimhoz.

Kivettem a táskámat az autómból, lezártam a kocsit, majd felmentem a lakásba. Már túlvoltunk a vacsorán, és nagyban beszélgettünk, mikor csöngettek. Egy kellemes tekintetű, magas, fiatal rendőr állt az ajtó előtt, nevemen szólított, hogy engem keres, majd átnyújtotta a kocsikulcsomat. Miután átvettem, elkérte a személyit, hogy valóban én vagyok-e az autó tulajdonosa.

Megköszöntem a szívességét. Az idős rokon még annyit kérdezett, hogy honnét tudta, hogy pont ide kell csöngetnie. A rendőr rendszám alapján megtudta a lakcímemet, a tudakozóból pedig a vezetékes telefonszámot. Ezek után felhívta a szüleimet, akik megmondták, hogy pontosan hol találnak. Ennek ismeretében a kulcsot át tudta adni nekem.

Miután elment, akkor döbbentem rá, hogy mekkora mázlim volt, hogy a becsületes megtaláló leadta a kulcsot a rokonomtól talán 50 méterre található rendőrőrsön, és ott a dolgozók lelkiismeretesen kezelték az ügyet. Én meg nyilván figyelmetlen voltam, hogy a nagy pakolásban a kulcs kiesett a zsebemből, pont az autó mellett.

Még bele sem merek gondolni, hogyha éppen egy tolvaj járt volna arra, mi lehetett volna az eset kimenetele.

Minden elismerésem a pécsi rendőrség alkalmazottainak, akik a sebességmérés, valamint a tilosban parkolók büntetése mellett ilyesmivel is törődnek (és a pécsi járókelőknek, akik vették a fáradtságot, és a kulcsot igyekeztek eljuttatni a megfelelő helyre).

De van, aki annyira szarik bele a lelkismeretességbe is és olyannyira felelőtlen, hogy arra már igen nehéz szavakat találni. Tegnap este 107! a sörsátorban mesélte el, hogy egy nő hogy kínálta fel a Vectráját az autótolvajoknak. Mivel kicsit hasonló a történet, ezért ezt is beszúrom ide, hogy lássátok, nem mindenki olyan hálás, mint amilyen a fenti levél írója. Van, aki simán szarik bele.

Ma ismét olyan történt velem... Nem tudom hová tenni.

Erzsébet körúton, mint éber rend őr, észleltem, hogy egy zsírpenge Opel Vectra lehúzott hátsó ablakokkal, felhúzott gombokkal parkolgat (amúgy szabályosan) Gondoltam, hogy csak ránézek már. Bcs-re utaló jelet nem találtam, de azért kísérletet tettem felkutatni a tulajdonost. Rendszám alapján lett egy név, viszont a tudakozónál titkosítva volt a szám. Természetesen más kerületben volt a cím.

Nem adtam fel, mert a parkoló jegy alapján még vigyázhattam volna rá vagy 3/4 órát. Kérdezősködtem. Valami kozmetika volt ott, az egyik alkalmazott meg éppen kint pernyézgetett. Feltettem hát a kérdést, tud e valamit a szóban forgó járműről. Nem volt tudomása, de azért megkérdezte a kollégákat. És lássatok csodát. Kiüzentek a kozmetikából, hogy tudják az autó helyzetét, szándékosan hagyták úgy.

Kicsit meglepődtem, de azért visszaüzentem, hogy akkor majd felejtsék el a kapitányságot, amikor ellopják az autót.

Még jó, hogy nem álltam ott neki vigyázgatni az autóra. Hülye vagyok, hogy felháborodok egy ilyen eseten?