Tegnap reggel az én közreműködésemmel szeretett volna öngyilkos lenni egy vadbarom motoros, vagy egy óráig dúltam magamban, ennyire necces helyzetbe még nem kerültem talán soha, szerencsére nem lett végül baj. Vadmalac napi rendszerességgel találkozik munkába menet ezzel a kategóriával, akik nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy ha majd szembe jön valaki, akkor hogy férnek el. Vigyázzanak rájuk az autósok, mert ők a törékenyek, akiket nekünk kell óvni és védei, saját maguk helyett is...
Szeretném megosztani Veletek a tapasztalataimat, s egyben kíváncsi vagyok a véleményetekre. Elöljáróban annyi, hogy nem utálom a motorosokat, de szerintem a velük kapcsolatos baleseteknek a túlnyomó részéért ők és a közlekedési kultúrájuk a felelős, mint ahogy az alábbiak is bizonyítják:
Minden nap, reggel fél 8 körül, munkába menet a Bp., XII. kerület, Németvölgyi út-Érdi út-Törökbálinti út vonalon közlekedek személygépkocsival.
Szerencsémre én a városból kifelé megyek reggel, délután jövök vissza, így mindig a dugóval szemben haladok. Minden reggel a Farkasréti temetőig áll a kocsisor, egészen a Gazdagréti úttól, mint régen, gyermekkoromban a Szántódi kompnál.
Nincs olyan nap, hogy a szeretve tisztelt motoros társaink közül egy-kettő, (de ma például 5-en) ne olyankor előzzék az álló kocsisort - akár a záróvonlat is átlépve - amikor van szembejövő forgalom (nyilván esetünkben én).
Ma annyira nem volt az irányomban forgalom, hogy egész a Gazdagréti lakótelep végéig nem volt 200 méteren belül, se előttem, se mögöttem kocsi.
Azért az említett 5 személynek,- volt köztük moped, túramotor, enduro, stb.-, csak sikerült azt a 5 mp-et megtalálni mikor a saját és személyem testi épségét - a motorjaik és a kocsim állapotáról nem is beszélve - veszélyeztetve velem szemben haladnak a sávomban, s nem húzódnak vissza a helyükre, még akkor sem, mikor elhaladunk egymás mellett. Direkt nyomom a dudát, mint a süket, hogy érezze, nem jó, amit csinál, s keresem a szemkontaktust, de ilyenkor, mint a rossz gyerek, félrenéznek, sunyin.
A máik eset, szintén motorossal kapcsolatos és innen is üdvözlöm azt a nagyarcút, aki idén augusztus 8-án reggel 9 körül, az M7, M1 közös szakaszán, a fővárosból kifelé, mikor a legbelső sávban autóztam (hozzáteszem gyorsan, hogy minden sáv teli volt, kb. 90-el haladt a sor) mellettem balról húzott el utasával egy motorral, kb. 150-el. A betonfal és a kocsik között volt max egy méter táv.
Akkora sebességnél, mit láthatott? Ha a tükörből nem veszem észre, mert nem kellene számítanom rá, hogy ott van, és szabályosan, akár 30 cm-rel kijjebb megyek, vajon hányan halunk meg a családommal együtt? Az ilyen szerintem nem ember, még kitámasztós bringát sem adnék alá.
Magyarázza meg valamelyik kedves motoros „kolléga”, hogy mi értelme van ennek, hogy már korán reggel felb@sszák az embert, nem beszélve arról, hogy veszélyeztetnek ártatlanokat is. Ha annyira siet, miért nem indul el 10 perccel korábban, mert többet nem nyer a szabálytalan előzgetéssel. A másik pedig a Hungaroringen kísérletezzen, ne az autópályán.
Azt várja mindegyik, hogy majd a másik vigyáz, úgyis félti az autóját, a sz@ros életét, stb. Az ilyen ne gépjárművet vezessen, hanem ipari áramot.
Tényleg az egyetlen megoldás, ha platós terep IFÁ-val jársz, ráhúzód a kormányt, ha majd egy fél évig gipszben fekszik, és soha nem motorozhat, akkor megtanulja a saját kárán. Amíg ez megy nálunk, addig ne beszéljünk „közlekedési kultúráról, meg empátiáról”, meg, hogy „vigyázzunk a motorosokra”, stb.
Várom az értelmes magyarázatot motorosoktól is.
Az utolsó 100 komment: