Tételezzük fel, hogy mindenki tudja azt, hogy a megkülönböztető jelzéseit használó járművet tilos megelőzni. Volt is már néhány véletlenül elkapott fotónk, amin épp a nem lassan haladó, villogó-szirénázó mentőt előzi egy mégkevésbé lassan, ellenben fokozottan szabálytalanul haladó autó. László visszaemlékezése kicsit más, itt egy esküvői menet végébe csatlakozott vele és gurult egész hazáig, mivel azt egy megkülönböztető jelzéseket aktívan végig használó rendőrautó vezette.

Az előző posztomért jól megkaptam a magamét, de mondjuk, megérdemeltem, tényleg hülye voltam. Most is, mint akkor egy másik poszt hozott elő egy emléket, még egészen mazsola koromból, amikor másképp voltam hülye.

Amikor az eset történt, 17 vagy 18 voltam, egész friss jogsival. Szombat délután volt, tudtam hogy az egyik csaj az utcánkból aznap megy hozzá egy rendőrhöz, de nem igazán foglalkoztam vele. A történet helyszíne a 46-os út Mezőberény és Csárdaszállás közötti szakasza. Mezőberényből amikor hazafele indultam, szirénázást hallottam a főút felől, de ez se érdekelt.

Anyukám nagyon aggódós, felhívtam hogy elindultam erre a masszív 8 km-es ralira. Ahogy kiértem a város határára, egy marha lassú, feldíszített kocsisort értem utol, busszal a végén. Hát persze, a lakodalmas menet. Semmi baj, gondoltam, vissza kettes, padló, még akár egybe is megelőzhetem a sort, mert a forgalom zéró volt. 3-4 autót előzhettem meg, mikor megláttam, hogy rendőrautó vezeti a sort, kéklámpával. Na, megvan a szirénázás.

De az is bevillant, hogy megkülönböztető jelzést használó járművet nem szabad megelőzni. Úgyhogy fék, elengedtem a már legyőzötteket és visszasoroltam a busz mögé. Nem emlékszem hány perc volt a hazút 30-40-es tempóval, de örökkévalóságnak tűnt. Gondoltam, hogy ha megelőzném, szemet hunynának efelett a kihágás fölött a rendőrök, de az első évben annyira paráztam mindenféle szabályszegéstől hogy jobbnak láttam vonatozni.

Elértük a falut, ahol lakunk, a menet a főútról nyíló harmadik utcán kanyarodott be, ahol anyukám dolgozik. Az én úticélom is ez az utca volt, de én már az elsőn lefordultam, hogy belül a menet elé kerüljek, mert fél nap vonatozás után fél perc az számít, értitek. Na, anyukám már a plafonon volt, hogy biztos fejreálltam, azért tart ilyen sokáig a hazaút.

Kint volt a járdán, várt engem, már vette a telefont, hogy felhívjon, amikor mi történt? Befordult az utca egyik végén egy szirénázó rendőrautó. (Az hogy lakodalmas menetet húzott maga után, elkerülte a figyelmét.) Az infarktus előtti utolsó pillanatban az utca másik végén meg jöttem én... Én, aki nagyon megörült, hogy eddig hátulról csodálhatta a menetet, és most pedig megnézheti szemből.

Azóta tudom, hogy megelőzhettem volna, hiszen egyrészt nem vonult, a felvezetés pedig nem volt hivatalos, mivel levezető (vagy milyen) jármű nem volt. A mentőknél viszont van olyan, hogy viccen kívül mennek szirénázva harminccal. Akkor mi a helyzet? Lehet előzni, vagy be kell tagozódni.