Sajnálom azokat, akik ML Mercivel normálisan és szabályosan közlekednek, mert sok márkatársuk tahó paraszt, akik miatt azokra is ferde szemmel néznek sokan, akik ezt egyébként nem érdemelnél meg. Mossmivan sztorija sem az első, amiben ilyen autóval jár a rosszfiút alakító szereplő. Szívből remélem, hogy elkapják a cserbenhagyót és nem tud kibújni a felelősség alól.

Eddig csak mindennapi passzív olvasója voltam a blognak, de most olyan történt velem, amit meg kell osztanom másokkal is.

Október 23-án pénteken este párommal, keresztfiammal és keresztlányommal (13-11 évesek) tartottunk Vácról Budaörsre. Magam jobb szeretem a Váci út, Erzsébet híd, Hegyalja útvonalat, de a gyerekek miatt ilyenkor az új Megyeri hídon megyünk, mert szeretik nézni, ahogy sötétben ki van világítva.

Haladtunk szépen kényelmesen 50-60 km/h tempóban a Szentendrei úton a jobb oldali külső sávban Budapest felé. (Ha valaki nem ismerné, ezen a szakaszon 3 sávos az út). Aquincum HÉV megálló előtt a középső sávban egy valószínűleg (sötét volt) ezüstzürke Mercedes ML terepjáró haladt el mellettem. Már majdnem elhagyott, amikor minden előzetes jelzés nélkül hirtelen jobbra térve irányt váltott, így az én kis 12 éves Honda Civicem bal oldala - eleje és az ő jobb hátulja nagy csattanással összértek.

Azt tudni kell, hogy a Zsófia utca kereszteződésen épp túl voltunk, már a buszmegálló előtt, így az elképzelhetetlen, hogy az útról lekanyarodni akart. Szóval ahogy ezt az irányváltást észleltem, én már bele is álltam a fékbe, de már késő volt, így szépen leszorított, és a szegélynek tolt, aminek a jobb első kerék nekicsapódott, majd felugrott. Mindketten megálltunk (ő pár méterrel előttem) és kiszálltunk.

A terepjáró vezetője odajött a Hondámhoz. A terepjárónak német rendszáma volt, WÜ R 5994.Magam jól beszélek németül, de előbb magyarul udvariasan köszöntem és megkérdeztem, hogy beszél e magyarul. Ő köszönés és minden nélkül közölte, hogy igen, beszél magyarul.

Ennek kapcsán anyanyelvünkön folytatva megkérdeztem, hogy mi történt? (Gondoltam elaludt, elbambult, épp telefonált vagy CD-t cserélt, vagy egyszerűen figyelmetlen volt.) Nem voltam ideges, én is hibáztam már, előfordul bárkivel, kultúrált emberek vagyunk, mindent meg lehet oldani.

Közölte, hogy "semmi", a bal külső visszapillantó tükrömet, ami becsukódott visszanyitotta, és tenyerével a bal első sárvédőt végighúzta mondván: "Látod, nincs ennek semmi baja." (Megjegyzem, lehorzsolta a tükrömet, a sárvédőt és a lökhárító sarkát meghúzta, az alufelnit pedig az ő gumija és alufelnije megdörzsölte.

Én közben megnéztem a jobb első futóművet is, mert éreztem, mekkora erővel csapódtunk a szegélynek, tudtam, hogy ott azért lesz baj. Az alufelni egy darabja letörött, az egyik küllő elrepedt, és a gumiból elment a nyomás (vagy a letört darab mellett, vagy a gumi kiszakadt, bár szakadás nem látszik rajta), illetve kisebb karcolások a sárvédőn és a lökhárítón.

Kértem, hogy nézze meg ezt a felét is az autónak. Ő közölte ismét, hogy nincs ennek semmi baja. Mondtam, ha így gondolja, már hívom is a rendőröket, majd ők eldöntik.
Tekintve, hogy a buszmegálló előtt történt az eset, ahol egy férfi várakozott, őt közben megkértem, hogy szíveskedjen tanúskodni - amit ezúton is még egyszer köszönök neki.
Ezalatt a terepjárós gyorsan visszaugrott az autójába, és csikorgó gumikkal elhúzott. Annyi időm volt még, hogy gyorsan felírjam a rendszámát - még egyszer: WÜ R 5994 - majd kihívtam a rendőröket.

Az baleset és az eltűnése között az egész nem tartott tovább 30 másodpercnél. Jóformán fel sem fogtam. A kerék baja miatt és a kocsiban ülő gyerekek miatt szóba sem jöhetett, hogy üldözőbe vegyem. A rendőrök jöttek is, felvették az adatokat, adtunk személyleírást a férfiről, az öltözékéről, ledokumentálták az esetet képekkel.

Azért némileg el is keserítettek, hogy mivel külföldi rendszámú az autó, nehezebb eset, és nem biztos, hogy számíthatok biztosítási kártérítésre, de remélik, hogy megtalálják, mindenesetre a saját biztosítómmal vetessem fel a kárt, aztán meglátjuk.

Miután elmentek, én a törött kerék helyett felraktam a pótkereket, remélve, hogy a futómű nem kapott akkorát - ebben sajnos tévedtem - mindenesetre 30-40es tempóban sikerült hazaevickélni Budaörsre.

De persze azóta sem térek magamhoz. Hogy van valakinek mersze így otthagyni egy általa okozott baleset károsultját. OK, csak anyagi kár keletkezett, de ha 5 méterrel előbb történik az eset, akkor nem egyszerűen a járdára ugratok fel, hanem a buszmegállóba esem, ahol majdnem biztos, hogy elgázoltam volna a férfit, aki később tanúskodott nekem.
Lehet, hogy ittas volt, és célszerű volt lelépnie, mert így még mindig kisebb a baj? Egyszerűen nem értem. Felháborító, milyen világot élünk, milyen emberek vannak!!

Van valakinek ötlete, hogy mit lehet tenni ilyen esetben? Mi van, ha a rendőrök nem találják meg az elkövetőt? Ha valaki ismeri az autót, esetleg megköszönnék némi infót.
Mindenesetre én a feljelentést megtettem. A biztosítómnál is jelentettem az esetet, és kértem a kárügyintézés elindítását, valamint biztos ami biztos, Németországban a würzburgi rendőrséget is felhívtuk, ahová rendszám alapján tartozik az autó, és ott is megtettük a feljelentést.

A továbbiakban már csak az igazságszolgáltatásban reménykedem. Eddig sosem hittem az ilyen terepjárós, nagyautós sztereotípiáknak, de lehet, hogy itt az ideje. Mindenesetre azt megfogadtam, és tanácsolom mindenki másnak is, hogy ha legközelebb balesetet szenved, az első a mobillal (vagy bármivel) a fotók készítése, minden más utána!!

Sajnos az ilyen aljas gazembereket elkerülni úgysem lehet, de ha már megvan a baj, akkor próbáljunk meg mindent megtenni, hogy lehetőség szerint jól jöjjünk ki az egészből.

További balesetmentes autózást kívánok mindenkinek!