Nem tudom, hogy a Frötön által emlegetett jégtömb mennyire volt tömör, mert egy olyan igazi fagyottvíz tégla nagy sebességnél a szélvédőt is simán be tudná verni, a kicsit megolvadt és aztán újrafagyott hó ennél egy fokkal talán jobb, mert ha abból érkezik egy adag az autóra, abban legalább nem tesz kárt közvetlenül, legfeljebb úgy, ha az esetet követően nekihajtunk egy fának, mert persze ilyenkor pár másodpecig semmit sem láthatunk. Küldhettek egyébként pozitív sztorit is, ne kelljen már karácsonykor is mindenféle vérfagyasztó, halálközlei élményt posztolnom. Ha az én kívánságom nem elég hozzá, akkor az önzőknek még annyit, hogy autózz! pólót is lehet most nyerni így!

Ritkán szoktam írogatni erre a blogra, egész pontosan egyszer tettem meg, akkor is unalmasnak találták többen, persze akadt olyan fórumozó is, aki értette, hogy miért tettem közzé a kis történetemet a teherautóról lehulló gerendáról...

Nem szaporítom tovább a biteket feleslegesen, mostani történetem hasonló az akkorihoz, azzal a különbséggel, hogy a marha szembejövő ezúttal nem darus autó volt, hanem ponyvás kisteher (transit), a róla lehulló tárgyak pedig jégtömbök.

Történt ugyanis, hogy feleségemmel és 11 hónapos kislányommal épp hazafelé tartottunk a karácsonyi vásárlásból 12.18-án. Helyben közlekedtünk itt Szekszárdon, kint lakunk külterületen, így az 56-os főút használata kézenfekvő számunkra. A város Mohács felőli végét elhagyva kb 1 km-el találkoztunk a történet másik résztvevőjével, egy fehér Ford Transittal, aminek a ponyvájáról egy jókora jégtömb esett le, lehetett vagy 40 cm hosszú és talán 20 cm széles, hogy milyen vastag, fogalmam sincs.

Na, ez telibe találta a szélvédőnket. Kb 60 km/h-val mentünk (ott annyi a volt régen megengedett, de az útfelújítás után nem tették vissza a táblákat), esélyem nem volt, hogy kikerüljem, annyira gyorsan történt minden. feleségem sikított, kislányom elkezdett rettenetesen sírni és én is csak ordítottam egyet ijedtembe. Szóval erre van idő, ha valaki szemből szintén 60 km/h-val két méterrel előttünk elénk vágna...

Szerencsére anyagi kár nem keletkezett, egy darabig ugyan nem láttam semmit, mert a jégdarabok beterítették a szélvédőt, de szerencsére egyenesben tudtam tartani az autót és nem kezdtem el rángatni a kormányt, ész nélkül taposni a féket stb... amit esetleg sokan pánikból tennének, aztán lestem a tükröt, láttam a transitost elmenni, gondolom észre sem vette a dolgot.

Neki csak azt kívánom karácsony alkalmával, hogy legközelebb ugyanezt a sztorit egy maffiafőnökkel játssza el, mert az tutira utána megy, na és a szeretet ünnepére éljen nemi életet a kedves jó anyukájával...Meddig tartana letakarítani azt a rohadt ponyvát? Mi van akkor, ha ez a jégtömb az út mellett lévő kerékpár/gyalog úton talál be egy babakocsiba, vagy talál fejbe egy kerékpárost?

Hát ennyi...

Kívánok mindenkinek békés boldog karácsonyt, újévet és vigyázzon mindenki magára, másra...