Ha jól vettem ki Gábor szavaiból, nem turistáskodik Brazíliában, hanem tartósan ott él és egészen eddig gyűjtötte nektek a tapasztalatait, hogy most ország-világ elé tárhassa. A levél terjedelmét nézve azt kell előrevetítenem, hogy ma délután kicsit visszaveszünk a világgazdaság termeléséből, de megéri végigolvasni.

Már az amerikás írás óta tudtam, hogy meg fogom írni a tapasztalataimat, korábban csak sejtettem. :-) Szóljon ez a post Brazília közlekedéséről.

Amikor ide jöttem először, valahogy úgy sejtettem, hogy olyasmi lesz majd, mint Törökország vagy Marokkó volt… végül is harmadik világ, meg minden. Hát nem.

Kezdjük általánosságokkal:

A brazil embernek jellemzően kevés fogalma van a közlekedési szabályokról, viszont nem akarja a kocsiját összetörni. Mit eredményez ez: általában figyelmesek, előzékenyek, viszont európai szemnek őrületes baromságokat képesek véghezvinni.

Most kiemelném, hogy a városi és az országúti közlekedés között van pár lényeges különbség, erre majd visszatérek, valamint Rio de Janeiro az teljesen más, mint a többi (általam látott) város.

Szóval város, pl. São Paulo közlekedése: általános sebességkorlátozás nincs (vagy ha van, senki nem tud róla). Sok úton ki van téve a tábla, általában 60, néhol 70, 80, máshol 40. Ahol nincs tábla, én 60-nal szoktam haladni. Mindenki (OK, az autók 97%-a) betartja a sebességkorlátozásokat. Mivel gyakori a fixen telepített kamera.

Viszont ahol ismerik, hogy nincs, ott a helyiek ezt kihasználják. Pl. van egy alagút, amiben a kamerák a fal felé vannak fordítva, ott sokan az engedélyezett 70 helyett 90 körül mennek. Persze örülnek, hogy tudnak haladni, és nincs dugó. Mert abból sok van.

São Pauloban él kb. 20 millió ember. A város teli van óriási utakkal (pl. 2x5 sáv, 70-es, 80-as korlátozás). De aki nem nagyon szegény, az autót vesz. És ha már van, akkor mindenhová autóval megy. Pl. a két sarokra levő közértbe. Szóval sok az autó az utakon. És hiába nagy az út, addig mennek egyre többen, amíg teljesen be nem dugul.

A feleségem mondta, hogy amikor ő São Pauloba költözött, kb. 10 éve, ez az út, meg az az út új volt, és milyen jól lehetett rajta haladni. Mostanra pedig ugyanolyan araszolóssá váltak ezek is, mint a többi.

Van egy rádióadó, ami kizárólag közlekedési információkat ad egész nap (éjjel van, hogy zene is van rajta). Ilyeneket szokott mondani: a közlekedési hatóság által megfigyelt úthálózatból jelenleg 140 kilométernyi szakaszon áll a forgalom. Ezek a nagy utak, körgyűrűk, gyorsforgalmi út bevezető szakasz, városon belüli nagy sugárutak. 140km… eszméletlenül sok. Nagyon nagy dugók tudnak lenni itt.

Szabályok, előzékenység (érdekes példákkal):

Sávváltás. Ember tükörbe néz, megvárja, amíg a sorok között száguldó motorosok között luk lesz (a motorosok mennek mondjuk 80-90 körül a kocsik (sávok) között. Akkor is, ha 60-nal megy a kocsisor, és akkor is, ha áll). Ha szünet van, index ki, sávváltás.

Másik sávba be se kell nagyon nézni, mert aki ott van, úgyis lassít, beenged. (Hogy nekem ebből mennyi gondom volt, miután pár hónap SP után Budapesten vezettem – ahol az emberek sértésnek veszik, ha eléjük akarok sávot váltani, én meg megszokva a brazil viszonyokat, nem vártam, csak mentem). Ez annyira durván megy, hogy pl. mentünk az 5 sávos úton. Jobb szélső (5. sáv) hamarosan elkanyarodik, én a 4.-ben voltam. 4. és 5. között záróvonal.

Egyszer csak szól az asszony: ez a rendőr szerintem be akar jönni, fékezz. Mondtam neki: nem is indexel, ráadásul kicsit (10-15cm) mi vagyunk előrébb. Ha be akar jönni, majd a mögöttem levő beengedi. De neki természetes lett volna, hogy akár komoly lassítással is, lehetővé teszi a másiknak a sávváltást. És nem azért, mert rendőrautó volt.

Besorolás. Ismeretlen fogalom. 3 sávos úton állva, akármelyik sávban vagyok, ha egyenesen akarok menni, zöldnél figyelni kell, mert lehet, hogy valaki pont előttem akar keresztbe kanyarodni. Pl. bal sávból jobbra, jobb sávból balra. Akár egyszerre.

Piros lámpa: már sárgánál meg kell állni. Kereszteződésben bent ragadó autókat megbüntetik (pénz, pontok, sok pontnál ugrik a tulaj jogsija. Mindegy, hogy ki vezette a kocsit)

Stop tábla: csak javaslat. Érdekes módon gyakran a vízelvezető árok (ami miatt le kell kb. 5-20 közé lassítani (kocsitól és ároktól függ) a védett úton haladót kényszerítik lassításra, keresztben meg a stop táblán átrongyolnak 40-nel. Ezt nem értem, én pont fordítva tenném.

Elsőbbségadás: ha tábla szabályozza, akkor jobbára értik. Mondjuk védett út és kis utca nem gond. Ha kanyarodik a védett út, és két becsatlakozó alárendelt út van, az már nehéz probléma, és az előzékenység dönt. Körforgalomnál ugyanez pepitában. Ki van téve vagy minden behajtóhoz a mackósajt (mint Magyarországon szokás), vagy minden becsatlakozónak adunk elsőbbséget (mint Franciaországban).

Jellemző kezelése: jövök, mackósajtom van, jobbról jön a másik. Megállok. Ő is megáll. Én meg: „Hát, ha nem mész, akkor majd én megyek. Köszi”. Egyébként a helyiek nem tudom, hogy döntik el, hogy akkor most melyikük menjen, akinek elsőbbséget kellene tábla szerint adnia, vagy a másik.

Parkolási szabályok: megkérdezem: itt meg lehet állni? Tanácstalanság. Válasz: valószínű nem, mert más sem áll itt. És ennek biztos van valami oka. Ha felderítem a táblákat (amik persze mások, mint az nemzetközi táblák), az se sokat segít, mert nem csak én nem ismerem a tábla hatályát, de a helyiek sem. :(

Szóval pl. az utca közepén levő várakozni tilos tábla vajon onnantól érvényes, vagy esetleg az utca elejétől a végéig? Csak az úttesten, vagy a járdán / padkán is? Csak azon az oldalon, ahová ki van téve, vagy mindkét oldalon? Megannyi megválaszolatlan kérdés. Persze ha nem jó helyen hagytuk, akkor a közlekedési hatóság emberei megbüntetnek (vannak helyek, ahonnan el is szállítják, de ilyen velem még nem történt)

Kivéve Rio de Janeiro és a gyevi bíró. A Rioi születésű embereket cariocának hívják. A cariocák agresszívan vezetnek, és ügyeskednek. Szóval az elsőbbségadás, sávváltás, amiket feljebb írtam, ezekre nem vonatkozik. Pl. piros lámpa a kereszteződésnél, sarkon benzinkút, akkor a benzinkúton át levágja a sarkot.

Szóval kb. magyar mentalitás. Kár, hogy ezt kell mondanom. A magyarokra nézve, úgy értem. Ha néha én úgy vezetnék, mint Pesten, meg is kapom rögtön: Ne légy carioca!

Van az úton sok rendőr (ostoba módon piros a kocsi tetején a fényhíd, de ráadásul gyakran nem is erős fényű, és nem is villog. Kb. mint egy sor led. Még ha erős villogó fény lenne, akkor se tűnik ki a piros a sok féklámpa közül, nem véletlen, hogy nálunk kék ugye a megkülönböztető jelzés: mert ha az ember kéket lát, az csak mentő/rendőr/tűzoltó, stb. lehet. Egy piros villanás a tükörben meg nem jelent semmit).

Apropó, rendőrök: ők nem törődnek a forgalommal. A sárga/barna egyenruhás közlekedési hatósági emberek viszont a legtöbb forgalmas sarkon ott ácsorognak, és büntetnek keményen. Amiket írtam: sárgán, piroson áthajtás, kereszteződésben ragadás, szabálytalan fordulás, tiltott időben közlekedés. Ugyanis SP-ban a dugók miatt minden autó a hét valamelyik napján nem közlekedhet csúcsidőben. A rendszám utolsó számjegyétől függ, mely napon. Amikor rendszámot kapsz, kiválaszthatod, hogy melyik nap legyen a te tiltott napod. Nekünk pl. kedd.

Hosszú lesz, ezért ugorjunk: országút. Vannak fizetős gyorsforgalmi utak is (autópálya, mint fogalom, nem létezik). A gyorsforgalmi 2-5 sáv irányonként. Szakaszonként szabályozott sebességgel. Itt sincs általános korlátozás. Ayrton Sennán pl. 120, Dutrán 110 (ezek párhuzamosan mennek), Anchietán két útpálya van egymás mellett egy irányba, az express 110, a local 90. A Banderantes meg azt hiszem 120. (ez a kettő is egymás alternatívái).

A gyorsforgalmi utakon is vannak fix kamerák, de sokan gyorshajtanak. Korábban nagyon sok volt a halálos baleset, most ezért vannak már kamerák. De pl. a Fernão Dias úton vezettem északra kb. 600 kilométert, és csak az első 20 alatt volt két kamera. Szóval változó. Jobbra tarts az országutakon nincs. Mindenki ott megy, ahol neki tetszik. Illetve vannak táblák, amik a teherautókat a legszélső, vagy a szélső 2 sávba terelik.

Ennek ellenére gyakran a kamionok sávja üres, a belső 2-ben meg egymást érik 0 követési távolsággal a kocsik, és nyomják egymást. Szóval én pl. jobbra tartottam ott is, mert így szoktam meg, és stressz nélkül mentem a külsőben ugyanannyival (110), mint a belső kettőben a gladiátorok. Igaz, időnként feltűnt 1-1 lassú teherautó (mondjuk 40-nel), azt figyelni kell, mert a nagy sebességkülönbség miatt veszélyes lehet.

Különösen igaz ez a hegyi utakon, ott gyakran 10-15 km/órával másznak fel a hegyre, és előfordul, hogy egy-egy hosszabb teherautó mondjuk a São Paulobol Rio de Janeiroba vezető gyorsforgalmi út (BR-116 Dutra) mindkét sávját elfoglalja a hegyi szakaszon, egyik-másik élesebb kanyarban.